Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.

A reformkori Országgyűlési Tudósítások 135 nyomorult kis pótlékja], „nyomorú szurrogátum" volt, jelképe lett a nyilvánosságnak és annak hiányának is. 1843-ra a helyzet némileg megváltozott. Mindazok azonban, akik a sajtószabadság elvi alapján álltak, továbbra is szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak a kéziratos tudósítások fennállásának, amelyek, bármilyen szerény kivitelűek voltak is, létükkel figyelmeztettek a cenzúrára és tagadták annak jogszerűségét. Támogatóival együtt lapja egyedüli célját abban látta — írta Záborszky 1843. július 25-én —, hogy létezzen egy lap, amely „mivel szerkesztésében a megelőző bírálat vérszínű vörös tollával önkényes törlő szerepét nem játszhatván" visszatükrözze „az országgyűlési tanácskozások szabadabb szellemét, a haladás naponta terjedő [...] hatalmas irányát".

34 A kéziratos tudósítások a nyomtatáshoz mérten kezdetleges technikával készültek, s a szerkesztő rendelkezésére álló terjedelem (a mintegy egy ív) is csekély volt. Elkerülhetetlen volt, hogy a szerkesztők egy-egy fontos ülésről több számra bontva számoljanak be, és a tudósítás befejezése akár több hetet is igénybe vehetett. A kéziratos tudósítások lehetséges terjedelme az 1840-es évek közepén már töredéke volt annak, ami ekkorra a hírlapszerkesztők rendelkezésére állt, hogy beszámolhassanak a diéta tanácskozásairól. Igen magas volt a kéziratos tudósítások ára is. Kossuth — 1834 februárjától —, Orosz, Stuller és Záborszky egyaránt 24 Ft-ot kért negyedévenként. Ezért lapjukat csak kevesen járathatták. Adataink szerint egy-egy esetben a magas előfizetési díj miatt többen is összefogtak, hogy a lapot megrendelhessék. A lap drágasága a magas előállítási költségekkel volt magyarázható. A kiadásokat és bevételeket legpontosabban Kossuthnak a Törvényhatósági Tudósításokkal kapcsolatosan vezetett kimutatásaiból rekonstruálhatjuk. Kossuth 25 Ft-ot kért egy fél évre. A befolyt összeg több mint fele, legalább 13 Ft 30 kr. a 27 ívnyi szöveg leíratását fedezte, a szerkesztőt terhelték a papír- és az írószerköltségek, az irodavezető bére, az irodahelyiség bérlete, berendezése, fűtése stb. is. Kossuth (80 előfizetővel számolva) előfizetőnként 6 Ft 36 kr. jövedelemmel kalkulált, azaz az árbevétel 26%-a volt a szerkesztőé. Hasonló képet mutatnak az Országgyűlési Tudósítások 1833. március— áprilisi egy hónapjára vonatkozó adatok: a 30 előfizetőtől befolyt 298 Ft-tal 206 Ft kiadás állt szemben, a jövedelmen, a bevétel 31%-án Kossuth és Orosz osztozott. A vállalkozás ilyenformán — ha az előfizetési díjak befolytak — semmiképpen nem volt veszteséges. Méreteit azonban nem lehetett tetszés szerint növelni, hiszen a munka tömérdek utánjárással, vesződséggel, szervezési feladatokkal járt, s egy bizonyos méret felett, még ha lett volna is igény rá, a vállalkozás könnyen áttekinthetetlenné vált volna. Az előfizetők gyakran késtek a fizetéssel: 1834 decemberében Kossuthnak, miközben havi kiadásai meghaladták az ezer forintot, már 1800 Ft-tal tartoztak, azaz 225 havi előfizetési díjjal. A Tudósítások kiadása nem anyagi hasznot hozott a szerkesztőnek, s arra egzisztenciát nem alapíthatott: a siker viszont pozícióját, presztízsét erősítette a nyilvánosság, a sajtó és a politika világában.

35 A Tudósítások kezdetleges technikájuk, eleve korlátozott terjedelmük mellett az árat tekintve sem versenyezhettek a hírlapokkal, hiszen azok éves előfizetési ára a 30-as években 8—10, a 40-es évek végén 12—14 Ft volt,

36 míg az Országgyűlési Tudósításoké hétszer, tízszer annyi. Létüket szimbolikus jelentőségük igazolta, illetve az olvasói igény, hogy tájékoztatást kapjanak arról is, amit a cenzúra el kíván zárni előlük. 34 Az idézetek: OK MO:VI: 1832/36. i. h. (Kossuth — ismeretlennek, 1833. május 25.); KLÖM VII. 629. (Kossuth 1840. június 9-i beszéde Pest megye közgyűlésén); KLÖM V. 683. (Kajdácsy Antal elnök az 1836. május 2-i kerületi ülésen); KLÖM VII. 112. (Kossuth önkéntes vallomása, 1837. június 8.) Bodon: i. m. (Sárospataki Füzetek, 1860. 819.); Záborszky Alajos: Országgyűlési Tudósítások, 19. szám. 35 Stuller lapjának közös előfizetésére hoz példát Glósz József: Hainer Ignác. A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában. Baranyai Helytörténetírás, 1983—1984. 28. — KLÖM VI. 605—611. (Kossuth pénztárnaplója); MOL Kossuth-gy. OgyT. 1. t.; KLÖM VI. 428. 36 Szalády Antal: A magyar hírlapirodalom statisztikája 1780—1880-ig (Bp., 1884) adatai alapján.