Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.
Az esztergomi érsekség birtokai (1726—1895) 103 Ha a tényleges teleknagyságokat a telki állományként feltüntetett szántókkal és rétekkel összevetjük, látható, hogy általában több földterület volt a jobbágyok használatában, mint a telekszámnak megfelelő. A többlet főként a szántókra vonatkozik, melyek egy részével a hiányzó réteket pótolták. Másik részük régi irtásokból vagy elhagyott telkekből származó földterület, melyből az érsekség hosszú távon sem akart majorságot kialakítani, ezért csatolta a jobbágy telkekhez. Az összeállításban szereplő „egyéb" rovatba sorolt 6 és félezer hold terület szőlő, valamint 1800-ban nyilvántartott újabb irtás volt, míg a maradványföldek — az említett okból — igen kis hányadot foglaltak el. Az uradalom területét 1800-ban nem tudjuk pontosan meghatározni. A bérbe adott puszták és egyéb birtokrészek nagyságát, művelési ágait az érsekség nem tartotta számon, hiszen csak az érte kapott pénz volt lényeges. Figyelembe véve az uradalmi birtokot 80—85 ezer magyar holdra becsülhetjük, melynek 70% -a volt 1100 négyszögöles holdakban mért erdő, de jelentős területeket foglaltak el a szántók és a rétek is. A birtokhoz tartozó falvakban az uradalmi szántók a jobbágybirtok 18,56%-át, a réteknél már 27,94%-át tették ki, bár területük elsősorban a pusztákra korlátozódott. Allatok számára allódium 11 településen épült. Itt kezdetben csak birkákat tartottak, de a XVIII. század végétől egyre nagyobb szerepet kapott a marhatartás is. A jobbágyok, zsellérek és az uradalom állatait közös legelőkön tartották, és csak egykét helyen találkozunk olyan gyakorlattal, hogy az allódiumok mellett külön legelőket alakítottak ki. Az uradalmi állattartás a XIX. század közepéig eltörpült a jobbágyoké mellett, így a legelőket a korabeli megítélés a jobbágybirtokhoz tartozónak minősítette. Kivételt képeztek az említett, elkülönített legelők, valamint a bérelt puszták, melyek a művelési ágaktól függetlenül teljes egészében az uradalom részei voltak. Az erdőbirtokkal más volt a helyzet, mint a legelőkkel. A Mária Terézia-féle rendelkezés és a korábbi úrbéri megállapodások szerint a jobbágyok bizonyos feltételek mellett használhatták az uradalmi erdőt: fát, rőzsét gyűjthettek, tüzelésre és helyenként építkezésre, makkoltatták a sertéseket, ahol nem volt elegendő legelő, a tisztásokon járatták a marhákat. Ezért bizonyos ellenszolgáltatással, rendszerint favágással tartoztak. A közös használat ellenére az erdőket földesúri birtoknak tekintették, ezek voltak a majorsági területek legősibb részei. Fentieket figyelembe véve az esztergomi majorsági birtok területi és művelési ágak szerinti megoszlása 1800-ban a következő képet mutatta: 3. sz- táblázat Uradalom Szántó Rét Szőlő Erdő Egyéb neve (m. hold) (kaszás) (kapás) (m. hold) terület Esztergomi 142 189 357 31 966 960 hold Érsekújvári 2 053 2773 1800 2 059 1/2 1300 hold Gutái 11 805 1/4 785 40 7 169 3 hold Verebélyi 30 20 190 1 195 2/8 Nagysallói 548 199 — 3 560 39/60 14 kaszás Drégelyi 932 1/6 86 — 10 555 Nagyszombati 586 1/2 585 766 1 707 Összesen 16 095 3/8 4507 2969 58 413 5/8 2278 hold 14 kaszás 27 27 EPL Acta protocollaria 108—117. köt.
