Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Spira György: Sashegyi Oszkár és Széchenyi utolsó írásművei : opponensi vélemény, 1993 / 9–12. o.

SPIRA GYÖRGY » SASHEGYI OSZKÁR ÉS SZÉCHENYI UTOLSÓ ÍRÁSMŰVEI (Opponensi vélemény, 1993) OSZKÁR SASHEGYI AND THE LATEST WRITINGS OF COUNT ISTVÁN SZÉCHENYI: Oszkár Sashegyi culminated his histonographical carrier in 1991, when he published the most important literary works of count István Széchenyi written between 1857 and 1860 (Széchenyi István Válogatott Müvei. (Selected works of count István Széchenyi), red.: György Spira Vols. I—m, Budapest: 1991). An outstanding writing among them is „Önismeret" (Self-knowledge), a pamphlet criticizing the Habsburg neo-absolutism in an acute way. The text was formerly published in five independent parts, detenorated by falsé readings and arbitrary omissions. As it has come clear from the text reconstructed by Sashegyi the writings evidently demonstrates that Széchenyi exceeded his earlier self radically: he had put en end to his illusions concerning the Habsburg position as a great power and became one of the pioneers of the Austro-Hungarian Compromise of 1867. Sashegyi Oszkár óriási szolgálatot tett a magyar olvasóközönségnek és a történettudománynak, mikor sajtó alá rendezte Széchenyi István 1857 és 1860 között született írásműveinek legfontosabb]ait. Azért emelem ki, hogy evvel nemcsak a szélesebb olvasóközönségnek tett szolgálatot, hanem a történettudománynak is, mert a Széchenyi István Válogatott Művei című (általam szerkesztett) kiadvány (I—

III. Bp., 1991), amelyben az ő gondozta szövegek napvilágot láttak, első pillantásra pusztán a nagyközönség részére készült ismeretterjesztő munkának rémlik, s valóban nem csupán a szakmabeliek érdeklődését van hivatva kielégíteni. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy Sashegyi Oszkár álláspontja szerint (amelyet magam is mindenben osztok) megbocsáthatatlan hiba tudományos és úgynevezett ismeretterjesztő művek között kínai falat emelni: a tudományos kutatások eredményeit mindenki számára élvezhető formában kell nyilvánosságra hozni, s a szélesebb, szakmán kívüli olvasóközönség elé is csak a legteljesebb tudományos igényességgel szabad lépni. Ennek megfelelően a szóban forgó kiadvány mindössze két vonatkozásban tér el a szakmabeliek számára kiadni szokott forráskiadványoktól. Az egyik az, hogy a nem magyar nyelven íródott szövegeket magyar fordításban közli. A másik eltérés pedig az, hogy az eredetileg is magyar nyelven született szövegeket némileg modernizáltabb helyesírással adja, mint amekkora helyesírás-modernizálást a Magyar Történelmi Társulat immár bő hét évtizede közzétett, de ma is érvényben lévő forrásközlési szabályai megengednek, s a tulajdonnevek vonatkozásában sem követi szolgaian az eredeti szöveg némelykor — és épp Széchenyi esetében nagyon is gyakran — pontatlan írásmódját, hanem helyesbített névalakokat közöl. Máskülönben viszont a kérdéses kiadvány meggyőződésem szerint a legszigorúbb tudományos követelményeknek is megfelel. Mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy a közlés alapja mind a magyar, mind a németből fordított szövegek esetében az illető szövegek eredeti kézirata. S ha Sashegyi Oszkár nem tett volna többet, mint hogy fáradságos munkával átrágta magát ezeken az igazán nem könnyen kibetűzhető kéziratokon s mindenütt — azaz számtalan esetben — helyreigazította azokat a téves szövegolvasatokból vagy