Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről / 89–105. o.

98 Spira György 11. A Magyar Iparegyesület verette érmek 12. A Magyar Gazdasági Egyesület verette érmek egyikének elülső lapja egyikének elülső lapja Igaz, ez az ábrázolás nem tanúskodik alkotójának különösebb címertani jártasságáról: a címerpajzs jobb- és baloldala felcserélődött a képen,

23 és a címer mezeinek színezése ellen is emelhetőek kifogások. Kétségtelen azonban, hogy ha elmellőzte a koronát, akkor Lanzedelli nagyobb tájékozottságról (vagy megfontoltságról) tett bizonyságot, mint a koronát ugyancsak elmellőző magyar republikánusok. Ez utóbbiak ugyanis a koronában nyilvánvalóan a királyság intézményének a jelképét látták. És ezt nem csupán olyan közvetett bizonyíték tanúsítja, mint hogy 1848 tavaszán a közismerten republikánus Petőfi korona nélküli címert tűzött a mellére, hanem — és közvetlenül — tanúsítja a Kossuth által 1849. április 25-én a főváros kormánybiztosává megtett Irányi Dánielnek egy intézkedése is, amelyről ő maga így tájékoztatta a nem sokkal utóbb miniszterelnökké kinevezett Szemere Bertalant:,, A függetlenségi nyilatkozat folytán, és mivel az ország kormányzó elnökének pecsétjén is a korona nem látszik, egy hirdetményt adtam volt ki, melly szerint az álladalmi hivatalok... egy egyszerű magyarországi címeres pecsét használatára utasítatnak, mellyről a korona elmaradjon. Mert bár a respublicát ki nem mondók, de a királyság se létez. Meglehet, hogy királyság leend, s akkor a címerre korona is jöhet, de jelenleg e részben tabula rasa fekszik előttünk."

24 23 Ez a baklövés egyébként nem volt előzmények nélküli: a jobb és a bal oldal felcserélésével osztrákok már a XVIII. században is ábrázolták a magyar címert. Franz Anton Maulbertsch például két ízben is elkövette ezt a hibát. Először egy a század hatvanas vagy hetvenes éveiben alkotott — s a bécsi Albertinában 52.031 sz. alatt található — lavírozott tollrajzán, amely nyilván egy általa tervezett, de tető alá végül nem hozott falfestmény vázlata akart lenni, s amelyre Galavics Géza volt szíves felhívni a figyelmemet. (Reprodukcióját közli Garas Klára: Franz Anton Maulbertsch 1724—1796. Bp., 1960. cxxvii. 1. 180. sz.) S ezt a hibát ugyanő megismételte utóbb, 1781-ben azon a Szent László egyik csodatettét ábrázoló mennyezetfreskóján is, amely a pozsonyi prímási palota Szent László-kápolnáját díszíti. (Ennek a festménynek a reprodukcióját közli Garas: clxxxv. 1. 247. sz. és Jozef Medvecky: Von Troger bis Maulbertsch. (Pamiatky a múzeá. 1992. 21. 1. 53. sz.) (Máskülönben a címerpajzs fölött ezeken a képeken sem látható korona.) De a jobb és a bal oldal felcserélődött azon a — jóval régebbi — kőbe faragott címeren is, amely a kolozsvári Szent Mihály-templom nyugati kapuja fölött látható. 24 Irányi Szemeréhez, Pest, 1849. máj. 7. OL '48ML BM ein. 1849 : 22. Közli: Katona Tamás (szerk. és bev.): Budavár bevételének emlékezete 1849. Bp., 1989. 440—441. Említést tesz rólaSzőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben. (Budapest Főváros Levéltára közleményei '78. Bp., 1979. 105.) Irányi szóbanforgó (Pesten, 1849. május l-jén kelt) hirdetményét közli Hermann Róbert (szerk.): Kormánybiztosi iratok Buda visszafoglalásának történetéhez (Hadtörténelmi Közlemények. 1992. 119.) — Hasonló megfontolásból támadta 1849 júliusának elején az Allgemeine Pest-Oftier Zeitung is azokat, akik továbbra sem tágítottak a koronás címer használatától. Vö. Frank Tibor: Egy emigráns alakváltásai (Zerffi Gusztáv pályaképe 1820—1892). Bp., 1985. 39.