Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.
74 Szádeczky-Kardoss Irma Ez a konstruált tettenérés szolgált Thurzónak ürügyül arra, hogy a szolgálók mellett magát Nádasdynét is letartóztassa és bebörtönözhesse. Persze a korabeli jog szerint ez az ürügy valódi jogalappá csak akkor válhatott volna, ha valóságos kínzás és emberölés áldozatáról — a sebesülten mutogatott leánnyal együtt: áldozatairól — lett volna szó, és közöttük legalább az egyik nemes rendű lett volna. Thurzó ennek bizonyítását megkísérelte, de sikertelenül. így a jogsértéssel elrendelt letartóztatást és bebörtönzést ténylegesen fenntarthatta ugyan, de legalizálnia sohasem sikerült. A szabályos per taktikus, a jogsértés ódiumát is vállaló „elsikkasztásának" ez a nyilvánvaló oka és magyarázata. * # * íme ennyi az, amit Báthory Erzsébet és Liszthy Anna Rozina ügyének párhuzamából elsősorban Nádasdyné védelmében — de végül is mindkettejük javára — az eddigi köztudomáshoz és történelmi ismereteinkhez viszonyítva mindenképpen nóvumként derített ki a dokumentumokat egybevető elemzés. Az egyéb adatokon alapuló megállapításokkal összhangban ez a vizsgálat is Nádasdyné Báthory Erzsébet ártatlanságát bizonyítja; Liszthy Anna Rozinánál pedig a betegség jeleinek feltárásával egy olyan „enyhítő körülményt" avagy inkább büntethetőséget kizáró (vagy korlátozó) okot, amit annak idején nem ismert a jog — legfeljebb a józan ész praktikus méltányossága (talán emiatt nem vonták felelősségre boszorkányságért) —, így az állapotát nem lehetett a javára értékelni. Persze a beszámíthatóság hiányának mértékét a dokumentumokból nehéz volna pontosan megállapítani, de az indítékok vagy a magatartást motiváló körülmények között — felismervén őket — immár nem hagyhatók figyelmen kívül. A hit és a vallásos irodalom, a babona és a boszorkánysági vélelmek, valamint a folklór szerepe a bűnösségi kép alakulásában írásomnak ebben a részében két olyan kortársunkra is hivatkoznom kell, akik ugyanazon nevet viselik. A hivatkozási sorrendben elsőül a magát hol művészettörténészként, hol muzeológusként jegyző — közelebbről kerámiával foglalkozó — Katona Imrére, másodikul a néprajztudományban elismert Katona Imre professzor úrra. Míg a muzeológus Katona Imrével a Báthory Erzsébet ügyéről kifejtett álláspontját illetően nem értek egyet és ezért vitában állok, addig Katona Imre professzor úrnak köszönöm, hogy felhívta figyelmemet a tanúvallomások folklorisztikus elemeire és a bennük tetten érhető torzító túlzásokra is. Katona Imre muzeológus véleménye — főleg az ügy kevésbé közismert korábbi kutatói, Hetyéssy István és Jankovich Miklós nyomán — az, hogy a Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás előidézője Magyart Imre, az „Országokban való sok romlásoknak okairól" szerzője, és Zvonarich Mihály korabeli lutheránus prédikátorok szellemi befolyása volt, meghurcolása részben vallási, részben politikai indítékú koncepció eredménye. A vallással való közvetlen kapcsolatot abban a protestáns-humanista felfogásban látja, amelyet a török magyarországi jelenléte termelt ki: „nevezetesen, ha igaz, hogy a törökkel Isten büntet bennünket bűneink miatt, akkor a vele való szembeszegülés eleve kudarcra van ítélve — gondolták a kortársak. A XVII. század első éveiben, különösen pedig Bocskai hadjáratakor, a Nádasdy-birtokok igen nehéz helyzetbe kerültek. Ezekben az években a termés sem volt kielégítő. Mindez úgy tükröződött a kortársak tudatában, hogy ezért a csapásért valaki felelős, valakinek a magatartása provokálja ki az isteni büntetést". 10 10 Ezt fejti ki „Bűn és bűnhődés Báthory Erzsébet életében" c. cikkében is. (Vasi Szemle, 1984:4.)
