Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás forrásainak értelmezése 67 5. Báthory Erzsébet ügyét a szemtanúk totális hiánya és hírveréssel informált jólértesültekkel, megtévesztéssel produkált álszemtanúkkal való pótlása jellemzi, a Liszthyügyet viszont a közvetlen tapasztalatokon alapuló, esemény leíró vallomások hiteles életszerűsége. 6. Báthory Erzsébet gondolkodásában a boszorkány sági hiedelemnek csupán annyi a szerepe, amennyi abban a korban általánosan természetes része volt a vallásos-babonás kultúrának. Liszthy Anna Rozina viszont megszállottan hívő és aktívan praktizáló boszorkány volt. Nemcsak gyűjtötte maga köré a boszorkány hírben álló embereket, de bűbájossági üzelmeikben maga is részt vett, személyesen gyakorolva a boszorkányságot. Néhány halálos kimenetelű kegyetlensége ezzel is összefügg. 7. Végül Báthory Erzsébetről csak az utókor állítja — ám a nyomozati anyagban egyetlen erre utaló adat sincs —, hogy beteges szadizmus késztette őt a „kegyetlenségre". Nyilvánvalóan ebben a hipotézisben keresett a tudomány reális magyarázatot az abszurd irrealitása tömeges gyilkos kegyetlenségi vádaskodásra. Liszthy Anna Rozina magatartásában viszont félreismerhetetlenek a tobzódó, gáttalan kegyetlenség, a féktelen szadizmus, a rohamszerűen rátörő átmeneti beszámíthatatlanság jelei. Ahogyan egyegy emberölési eseménysor ismertetésénél a tanúk mondták róla: olyankor rajta volt a „kórság". Ez az utóbbi két témakör, a beteges (kórságos) szadizmus és a boszorkányság szerepe az a terület, amelyen a két eljárás párhuzama s abban egyrészt az összekötő háttérinformációk, másrészt a rejtett belső relevanciák feltárulásának újszerűsége figyelmet érdemel. Nézzük meg az idegbetegség kérdését, vélt és tényleges indítéki szerepét. Mint említettük, Báthory Erzsébetről csak az e századi vélekedések feltételezik az állítólagos kegyetlenség hipotetikus magyarázatául azt, hogy idegbetegsége, beteges szadizmusa vitte őt a tömeggyilkos kegyetlenségbe. Az ellene folytatott monstruózus, közel 300 tanút mozgósító tanúvallatás azonban egyetlen olyan adatot se mutat fel, amelyből a szadizmusra vagy az idegbetegség bármely (más) jelére következtethetnénk. Az idegbetegségre és a szadizmusra utaló jelek hiányának jelentőségét erősíti az a tény, hogy Liszthy Anna Rozina ügyében viszont ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mind a szadizmus, mind az egyébkénti idegbetegség jeleinek szemléletes leírása — ebben az összefüggésben — nemcsak Liszthy Anna Rozina állapotát bizonyítja, hanem azt is, hogy a kor egyszerű embere is jól ismerte a kóros állapotot — a kórságot —, annak jeleit felismerte és megnevezni is tudta. Ha tehát a „kórság" jelei ilyen totálisan hiányoznak a Báthory Erzsébet elleni nyomozás adataiból, az egyúttal az ő javára értékelhetően és egyértelműen azt jelenti, hogy nem volt idegbeteg, s az utókor is csak az adatszerű megalapozottságot nélkülöző felszínesség önkényével tekinti annak. Hogyan írják le viszont a tanúk Liszthy Anna Rozina „kóros" állapotát, s azokat a kegyetlenségi-emberölési eseteket, melyek ezzel az állapottal összefüggésbe hozhatók? A tanúvallomások szerint Liszthy Anna Rozina a pert megelőző 12 év alatt a szoíganépéből legalább kilenc szolgáját és szolgálóját pusztította el.

4 Az áldozatok rendszerint jelentéktelen vétséggel hívták ki maguk ellen a haragját. Büntetésül más szolgáival és szolgálóival verette meg őket. Volt erre a célra egy különösen kegyetlennek mondott „tót" szolgálója. A halálos kimenetelű kegyetlenkedéseknél Liszthy Anna Rozina rendszerint jelen volt, heves szenvedéllyel irányította azt, s többnyire személyesen is részt vett az ütlegelésben. Ilyenkor teljesen elveszítette az uralmat önmaga fölött, őrjöngő, dühödt féktelenseggel verette s verte maga is az áldozatot. Tört a csont, ömlött a vér és az agyvelő!... Rendszerint csak akkor nyugodott meg, amikor az áldozat meghalt. Akkor azonban össze4 A vallomások több áldozatra utalnak, ez a létszám az azonosítható eseteket, illetve áldozatokat jelenti.