Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

52 Fodor Pál mét, hogy a telhisszel együtt felküldött hamisított iratok „másképpen lettek becsomagolva".

181 Ugyanígy jelentősége lehetett a kese színének. A szakirodalom általában piros (többnyire atlaszból készült) zacskókról tesz említést, IV. Murád egyik leiratából azonban tudjuk, hogy kék színű kesét is használtak.

182 A telhisek megválaszolása a szultánokra nem csekély terheket rótt, ezért nem véletlen, hogy már a XVII. század első felében egy sir katibinek (szó szerint: titkos írnoknak) nevezett magántitkár bukkan fel az uralkodó környezetében, aki a hattok elkészítésében segédkezett neki. A tisztség létrehozásának időpontja szokás szerint a homályba vész, bár nem kizárt, hogy a Hirzü 'l-müluk című, 1574—1579 között keletkezett királytükör egyik részlete éppen erről, a keletkezés körülményeiről tájékoztat bennünket. Az ismeretlen író itt azt tanácsolja az uralkodónak, hogy tartson magánál olyan deftereket, amelyekből napra készen nyomon követheti a </iW/£-birtokosok változásait; a lajstromok vezetését bízza a hárem egyik rabszolganövendékére, aki ismeri az írnokság rejtelmeit.

183 A javaslatban foglaltak kísértetiesen emlékeztetnek arra, ahogyan Kocsi bég 1640 körül körvonalazta a sir katibi feladatait. Leírása szerint a magántitkár egyik legfőbb kötelessége az volt, hogy őrizte és gondozta az uralkodó használatára készített a/tö-deftereket (az udvari zsoldosokról készült lajstromokat, amelyeket a Kavanin-i yeniçeriyan szerzője következetesen /lözme-deftereknek nevez),

184 a harac- vagy cizye-, c

avariz-, munkatcfa-, Turkmen-, a nagyvezíri muhasebe-deftereket, valamint Egyiptom és a hadiflotta defteréit.

185 Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a /lazme-defterekkel sokat foglalkozó janicsár-törvénykönyv szerzője (1606-ban) egy árva szót sem szól valamiféle szultáni írnok közreműködéséről; szerinte az uralkodó a sí/ű/itarjaival (fegyverhordozó) vagy legfeljebb még a rikabdarral (kengyeltartó) és a çokadarral (ruhagondozó) szokta ellenőrizni a kimutatásokat.

186 Ebből a szempontból figyelmet érdemel ennek az egykori janicsár írnoknak az a visszatérő panasza, hogy a hazine-deftereket éppen III. Murád idejétől nem készítik el, és a szükséges összehasonlításokat nem végzik el. Ha ez igaz, akkor a sir katibi alkalmazása csak 1606 után kezdődhetett. M.Z. Pakalin azt írja — a forrás megjelölése nélkül —, hogy eleinte a magánkamara valamelyik (előzőleg a külső kincstárnál írnokoskodó) rátermett alkalmazottját bízták meg a magántitkári teendőkkel, de 1620—21 után előfordult, hogy a külső kincstár egyik írnokát nevezték ki erre a bizalmas állásra — oly módon, hogy egyidejűleg áthelyezték a belső kincstár állományába.

187 Amennyiben Pakahn hivatkozása korrekt, akkor elképzelhető, hogy a sir katibi beosztását valamikor az 1610-es években hozták létre. A magántitkár minket érdeklő feladata abból állt, hogy a hatt-i hümayunok egy részét ő írta meg a szultán útmutatásai alapján. E tekintetben egyfajta munkamegosztás érvényesült. A nagyvezírek telhiseire maga a szultán írta rá a választ, mint ahogy a beyaz üzere (üres lapra) írt hattok jelentős része is az ő tollából származott. A diván által kibocsátott tugrás parancsokra szintén személyesen a szultán vezetett rá néhány szót vagy sort megerősítésül (ezeket hívták hatt-i hümayun ile müvessah fermanoknak, vagyis „uralkodói leirattal díszített rendeletekének).

188 A nagyvezír telhiseire válaszoló hattokró\ már fentebb elmondtuk, hogy többnyire rövidre fogott, nem ritkán homályos fogalmazás jellemezte őket. 181 Revan 1943, fol. 27a: tezkerelerün bir kaçi ba$ka sanlup aníar dohi rikab-i hümayuna gönderildi. 182 A. Refik: Sultan Murád. 132. Az iratok csomagolására általában ld. Fekete L. : Bevezetés. XXIV—XXV. i«

3 Y. Yücel: Osmanh devlet te§kilâtina dair kaynaklar. Ankara, 1988. 181. (22b—23a). 184 Magyar Tudományos Akadémia, Keleti Gyűjtemény, T.O. 252, fol. 65b—66a, 75a—75b; Istanbul, TSMK, Revan 1320, fol. 75b—77a, 85a. Magyarul: A janicsárok törvényei. 46, 53, 93—94, 104. 185 K. Aksüt: Koçi Bey risalesi. 78—79. Vö. /. H. Uzunçarçilv. Saray. 326. 186 Revan 1320, fol. 76b—77a; A janicsárok törvényei. 94. 187 M Z. Pakahn: Osmanh tarih deyimleri ve terimleri sözlügü. III, Istanbul, 1983. 206. Ennek ellenére a sir katibi általában a magánkamara szervezetéhez tartozott a későbbiekben is, ld. /. H. Uzunçarpli: Saray. 326. 188 /. H. Uzunçarfih: Hatt-i hümayun. (In: islam Ansiklopedisi. 43. istanbul, 1949. 374.)