Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

46 Fodor Pál kiseknek csak egy része tartozott a „hatáskörükbe", azok, amelyeket a szokásjog határait feszegető, vagy jogértelmezést követelő, nehezebb ügyekben terjesztettek az uralkodó elé? Ennek a feltételezésnek kereken ellene mond (és Uzuncarsdi fentebbi véleményét látszik alátámasztani) a Kemankes-féle memorandum másik, mindeddig kiadatlan kézirata. Az a szöveghagyomány, amely ebben és az Unat által alapul vett kéziratban található, valójában Kocsi bég telhiseke megy vissza, azoknak egyik sajátos vonulatát képviseli.

129 A Revan 1323-ban van egy passzus, amely az Unat-féle kiadásból hiányzik, pedig fontos tudnivalókat közöl a re'isről. Ebben a következőket olvassuk: ,,A re'isü'l-küttab Haszán efendi; 5 a feje az összes diváni írnoknak. A telhisX a re'isü'l-küttab írja a nagyúri kengyelnek".

130 Az idézett rész azt látszik bizonyítani, hogy a XVII. század első felében valóban minden telhis a re'is efendi tollán született meg, hiszen az ilyen kanunm vonatkozó kijelentések általában régóta meglévő praxist tételeznek fel. A re'is-i küttab közreműködését a íe/Aií-adminisztrációban aláhúzza egy további passzus is Tevkii Abdurrahman pasa kánunnáméjából. Innen megtudjuk, hogy a divánhánéban az ülések megnyitása előtt a re'is-i küttab ceremoniális előírások szerint a nagyvezírhez ment és annak jobbján elhelyezte a telhisek tárolására szolgáló „zacskót" {telhis kesesi).

m Ez arra utal, hogy a re'isnék valamiképpen köze lehetett a telhisek tárolásához és adminisztrálásához is. A kanun-szövegek sovány híradásait a íe//i«-gyűjtemények anyagából mindössze egyetlen, közvetett utalással tudjuk összevetni, illetve kiegészíteni. A szóban forgó telhisben a nagyvezír arról értesíti a szultánt, hogy egy zi

c

ameí-birtokot azért adományoztak három különböző személynek, mert mindegyik kiutalást uralkodói leirat rendelte el. Hogy saját vétlenségét bizonyítsa, „a három hatt-i hümayuni odaadtuk szolgájának, a re'is-i küttabnak és meghagytuk neki, hogy egy telhisben foglalja össze a tényleges helyzetet, s döntse el nagyságos padisahom, hogy kinek ajándékozza oda [a birtokot]. Holnap minden bizonnyal be fogjuk terjeszteni".

132 Ez a részlet annyit mindenképpen igazol, hogy fontos ügyekben már a XVI. század végén is a re'is tudását vette igénybe a nagyvezír, s a szöveg nem zár ki egy olyan (Tevkii Abdurrahman pasa közlésével összecsengő) értelmezést sem, hogy az egyszerűbb, napi beadványokat (például azt, amelyikben itt a re'is megbízásáról ad hírt) valaki mással íratta meg. Ezt a gyanúnkat erősíti meg Haszán Bégzáde krónikájának egyik epizódja is. A történetíró, aki 1596-ban tezkereciként kísérte el Ibrahim nagyvezírt az egri hadjáratra,

133 beszámol arról, hogy a Mezőkeresztesnél felvonuló keresztény seregek úgy megrémítették a szultánt, hogy hatt-i hümayunt intézett nagyvezíréhez, melyben felvetette, hogy hazatérne Isztambulba, a fővezérletet pedig Ibrahimra bízná.

134 A nagyvezír ekkor hívatta a tezkerecit, s miután szóban tájékoztatta a szultáni leirat tartalmáról és összefoglalta az ellenérveit, megbízta Haszán Bégzádét, hogy írja meg a választ az uralkodónak. Bár a krónikás az elbeszélésben nem használja a telhis szót, nem lehet kétséges, hogy itt annak megfogalmazására kapott megbízatást. Érdekes, hogy az esetet Haszán Bégzádétól ismerő és tőle átvevő Naima a XVIII. század elején nemcsak forrásának szer129 TSMK, Revan 1323. L. alább ,,A forrásokról" c. részt. 130 TSMK, Revan 1323, fol. 17b—18a: Re'isü'l-küttabdür Hasan Efendi; cümle divan katiplerinün basidur. Rikab-i hümayuna telhisi re'isü 'l-küttab yazar (Vö. F. R. Unat: Sadrazam Kemankes. 454.). Ez a részlet megvan abban a töredékesen fennmaradt szövegben is, amelyet kiadója, S. Ünver a XVII. sz. végére datált, mert nem vette észre, hogy az Unat által közzétett értekezés újabb kéziratát tartja a kezében (S. Ünver. XVII inci yüzyíl sonunda padisaha bir läyiha. [In: Belleten. 33. 129. 1969. 24—34.]) 131 TAP, 517; /. H. Uzungarsüv. Merkez. 243. 132 Revan 1943, fol. 57a: üc kiFa hatt-i hümayun re'is-i küttab kullanna virilüp vaki

c-i hal telhis ohnsun; her kirne sadaka ederse ferman sa

c

adetlü padisahumundur diyü ismarlamis idük. Yarin c

arz olinsa gerek. 133 O. F. Köprülü: Hasan-Beyzáde. (In: Islam Ansiklopedisi. 5. köt., Istanbul, 1950, 334.) 134 Hasan Begzäde: Tevärfh-i äl-i cQsmän. Wien, Osterreichische Nationalbibliothek, H. O. 19. fol. 259a-259b.