Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 43 nek jelentéstételére — annál is inkább, mivel a követeket rendszerint a szultáni kihallgatással amúgy is összekötött zsoldosztó diván, az c

ulufe vagy galebe divani (de mindenképpen kihallgatási nap, vagyis c

arz günü) alkalmával látták vendégül a divánban.

106 A követek által hozott leveleket a nagyvezír előbb lefordíttatta, majd telhis formájában terjesztette be az uralkodónak. Tevkii Abdurrahman pasa szerint ilyenkor csupán összefoglalta a levelek lényegét,

107 de a rendelkezésünkre álló anyagból kitetszik, hogy a szöveget többnyire terjes egészében átültették, s a nagyvezír — ha szükségesnek látta — külön fűzött hozzá megjegyzéseket.

108 Az oszmán vezetés válaszát a diván ülésein alakították ki, majd a nagyvezír a letisztázott fogalmazványt egy telhis kíséretében beküldte az uralkodónak, kérve, hogy tegye meg észrevételeit.

109 Ha a levélírást maga az uralkodó kezdeményezte, ugyanilyen módon jártak el: a parancs szerint megírt namét a nagyvezír telhisszél küldte fel jóváhagyásra.

110 A szultán magukról a tárgyalásokról is telhisék révén tájékozódott, hiszen azokat ismeretes módon a nagyvezír folytatta le (időnként, az elérendő célhoz szabott forgatókönyv szerint, más vezíreket is bevonva).

111 5.1 Tudjuk, hogy amikor a nagyvezír főparancsnoki beosztásban háborúba ment, sadaret ka 'imakami néven megbízottat hagyott hátra a fővárosban, aki őt a napi feladatok elvégzésében helyettesítette.

112 A ka 'imakam a nagy vezírrel csaknem azonos jogköröket élvezett (ami azonban a legfőbb méltóságok kinevezésére vagy jelölésére nem terjedt ki), s a nagyvezírhez hasonlóan joga és kötelessége volt telhiseket írni az uralkodónak. A távol lévő nagyvezír azonban maga sem szüntette be a telhisék küldését, mert a harctéri eseményekről és saját tevékenységéről rendszeresen beszámolni tartozott a szultánnak.

113 Hogy a hatásköri zavarokat kiküszöböljék, a szokásjog alapján területi megosztást tettek a nagyvezír és a ka 'imakam között: a nagyvezír a hadsereg hatókörébe eső területek, a ka 'imakam pedig a birodalom ezen kívüli területeinek ügyeiben intézkedett és informálta erről a palotát (bár a vezető tisztségviselők kinevezéséhez a nagyvezír véleményét ki kellett kérni).

114 A nagyvezír a hadjárat idején — telhisék, illetve hatt-i hümayunők révén — folyamatosan tartotta a kapcsolatot az uralkodóval, s bár nagyfokú önállóságot élvezett, bizonyos döntések meghozatalához még ilyenkor is telhis útján kikért hatt-i hümayunra volt szüksége. Az 1593-as hadjárat idején például ilyen módon határoztak arról, hogy a távolmaradt katonáktól elvett dirlikeket milyen időponttal adományozzák el arra érdemes igénylőknek.

115 Ugyanekkor történt az a nevezetes esemény, hogy a janicsárokkal együtt az agát is kivezényelték a hadjáratra, noha az utóbbinak ez idáig csak a szultán részvétele esetén kellett 106 TAP, 513; vö. /. H. Uzun?arsih: Merkez. 289. skk. 107 -j^P, 5i4; ba

c

dehu rikab-i hümayuna mefliumini telhis eder. '08 Revan 1943, fol. 48a-48b; C. Orhonlu: Telhisler. 80. sz.; TSMA, E 5242. stb. 109 Revan 1943, fol. 27b. (Ezt az iratot kiadta: H. Sahillioglu: Koca Sinan Pasa'nin telhisleri (1591 Lehistan sulhunda Ingilizler ve Yahudiler). II. (In: Belgelerle Türk Tarih Dergisi 19. 1969. 39.): heh elcisine yazűacak name-i hümayun beyaz olinup rikab-i hümayuna gönderildi. ... nazar-i serifleri olursa c

isaret-i c

aliyye buyunla ki ana göre c

amel olina (a lengyel követnek írandó nagyúri levelet letisztáztuk és felséges kengyeléhez felküldtük ... ha nemes megtekintése során elnyerné nemes tetszését, magas kézjellel méltóztassék tudatni, hogy annak megfelelően járjunk el). "

0 Revan 1943, fol. 65b. Vö. M. Q Ulucay: Koci Bey'in Sultan íbrahim'e. 196.: a Kocsi bégnek tulajdonított telhis megadja egy hatt-i hümayun szövegét, amellyel az uralkodó elrendeli a name megírását. E telhis szerint a letisztázott levelet személyesen a nagyvezír mutatta volna be az uralkodónak, amit az itteni első hivatkozás nem támaszt alá (erről alább még szólok). 1,1 A Szinán-féle gyűjteményből közöl ilyen tárgyalási beszámolókat H. Sahillioglu: Koca Sinan Pasa'nin, passim, szám szerint hetet. 112 TAP, 500, 523; /. H. Uzuncarsili: Merkez. 180-185. 113 C. Orhonlu: Telhisler. 52, 60, 79, 111, 158. sz. stb. Vö. Dávid G.—Fodor P.: Magyar vonatkozású török államiratok. 284—288, 459-461. 114 TAP, 523; /. H. Uzungarsüi: Merkez. 180. Vö. C. Orhonlu: Telhisler. 104. sz. 115 BDK, Veliyüddin Ef. 1970, fol. 9b.