Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

38 Fodor Pál i

c

lam eder (... diyü c

arz edér, ...dugunu c

arz eder, ... diyü ... virilmek ricasina c

arz eder stb.) kitétel fejezi ki, hogy az eddigiekben az eredeti folyamodó mondanivalóját foglalták össze.

72 Néha megesik, hogy ezt követően lezárásként mégis odaírnak egy emr üferman devletlü padisahumundur vagy baki'd-du

c

a (áldja meg az Isten!)-szerű alázatossági formulát.

73 Úgy tűnik, hogy ezek az összefoglalások számos esetben szó szerint átveszik az alapul szolgáló irat szövegét, s ilyenkor a telhis olinmak csupán annyit jelent, hogy a szóban forgó iratot bizonyos, a lényeget nem érintő rövidítésekkel (pl. az inscriptio elhagyásával) lemásolják és ellátják a ... diyü i

c

lam eder stb. megjegyzéssel. Ha tehát a nagyvezírnek a témához nem volt hozzáfűznivalója, vagy azzal hallgatólagosan egyetértett, a telhis itt be is fejeződött. Ám ha kiegészítést vagy indoklást tartott szükségesnek, vagy röviden saját véleményét is ismertetni kívánta, akkor annak külön bekezdést szentelt, amely elkülönült a tartalmi összefoglalótól. Ilyen kettős tagolású telhist többet is találunk Orhonlu kiadványában, de a Szinán pasa-féle telhisék között is van rá példa.

74 Érdekes, hogy az efféle telhisék második részében, ott, ahol a nagyvezíri kiegészítés vagy álláspont fogalmazódik meg, részben visszatérnek az önálló telhiséknél megfigyelt formai jegyek. A tárgy ismertetését lezáró ... diyü i

c

lam eder kitételt követően a sac

adetlü vagy devletlü padisahum formula vezeti be a nagyvezíri észrevételeket. A teZ/ws-gyűjteményekben ez a második rész többnyire megszakítás nélkül kapcsolódik az elsőhöz, az előzmény összefoglalásához, de az OrhonlunéX közölt III. sz. fotó és a Szinánféle telhisék egyik darabja alapján nagyon valószínű, hogy az eredeti telhiséken a sa

c

adet/«vel kezdődő részt új sorba írták.

75 Ezek a nagyvezíri megjegyzések rendszerint nem túl hosszúak, s mintegy fele részben baki... formulával végződnek, míg a többiben ilyet nem találunk. Ebben az esetben az eltérés valószínűleg nem egyszerűen stiláris, hanem tartalmi okokra vezethető vissza. A kevés példa alapján is elképzelhetőnek látszik, hogy amikor a nagyvezír csupán tájékoztatás vagy kiegészítés céljából közölt valamit, akkor a baki ...-t nem tartotta szükségesnek leírni, ám ha alternatívákat vázolt fel, vagy a szultán döntését kérte, netán saját javaslatot fogalmazott meg, akkor nem feledkezett el az alázatossági formula beiktatásáról. A „kísérő-összefoglaló" telhisékkél kapcsolatban nehezen megválaszolható kérdés, hogy milyen lehetett az arány az önálló beterjesztéssé formált telhisék és az előzmény papírjára ráírt és azzal együtt benyújtott beadványok között. A te//iw-gyűjtemények anyaga e tekintetben kevés fogódzót nyújt, mivel semmiféle utalást nem tartalmaznak arra, hogy honnan, milyen forrásokból szedték össze őket. Mindenesetre jelenleg úgy látom (főleg kiadott anyagok alapján), hogy az alapul szolgáló iratra rákerülő telhisék száma idővel fokozatosan növekedett, s a XVIII. században és a XIX. század első felében a központba befutó jelentések, kérvények stb. döntő többsége ebben a formában kerülhetett a szultán elé.

76 Úgy tűnik, különösen a javadalom (í#r/i*fc)-adományozásra vonatkozó kérelmeknél várták el, tekintették az érdemi elbírálás elengedhetetlen feltételének, hogy a nagyvezír telhise, ott díszelegjen a folyamodvány felett, a papír közepén vagy jobb oldalán. 72 Revan 1943, fol. 27b; C. Orhonlu: Telhisler. 5, 42, 62, 64, 68. sz. 73 C. Orhonlu: Telhisler. 55-56, 70—71, 53. sz. 74 Revan 1943, fol. 27b, 48a; C. Orhonlu: Telhisler. 42, 62, 107, 180. sz. 75 Ugyanezt a tagolást figyelhetjük meg /. H. Uzungar^ili: Osmanli devleti teskilátindan Kapukulu Ocaklan. II, Ankara, 1984

?

. lev. XLII, 125. sz. képen. 76 Ld. például F. Kurtoglu: Yunan istiklal harbi ve Navarin muharebesi ((^engeloglu Tahir Pasa). I—

II. H. n., 1944. (371—372 sayih Deniz Mecmuasi tarihi ilavesi).