Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 31 kezettel, de jóval alázatosabb hangnemben fogalmazódtak meg az c arz-i halok vagy ruk^ak (egyes emberek kérvényei) és az c arz-i mahzarok (kollektív, csoportos kérelmek vagy pa­nasziratok). Ezek elején rendszerint ilyen mondatok állnak: devletlu ve saPadetlü sulta­num hazretlerinün hakipay-i seriflerine c arz-i hal-i hakir budur ki (nagyságos és boldogsá­gos szultánom őfelségének nemes lábaporához a szerény szolga kérelme a következő); 29 devletlu ve merhametlü sultamm hazretleri sag olsun ... hakipaye arzuhalleridir ki (nagy­ságos és kegyes szultánom őfelsége egészséges legyen ... lábapor[á]hoz a .. .-k kérelme a következő) 30 ; a kérelmeket lezáró alázatossági formulák többnyire megegyeznek az c arz­okban szokásosakkal, bár általában díszesebb, „barokkosabb" megfogalmazásokkal talál­kozunk: baki ferman saPadetlü sultanumundur (egyébként a parancs boldogságos szultá­nomat illeti meg), baki emr ü ferman devletlu efendim sultamm hazretlerinindir (egyébként a parancs és a rendelkezés nagyságos uramat, szultánom őfelségét illeti meg). 31 A XVI. század második felében azonban ezek az c arz és c arz-i hal közti formai különbségek foko­zatosan kiegyenlítődtek. Mégpedig úgy, hogy az c arz-i halokban és az c arz-i mahzarokbsin használatos alázatossági formulák, valamint bizonyos írásbeli sajátosságok (például a szul­tán vagy a padisah szónak, illetve általában a címzett méltóságnevének kiemelése, kiugra­tása az első sor fölé) átkerültek az c arzokba, s a XVII. századtól már ezeknek is jellegze­tes részét alkották. így jöttek létre a formailag c arz-i halszerű, valójában c arznak tekintett irományok, s az alábbi példákból könnyen megérthető, hogy miért cserélték össze néha az elnevezéseket. Egy valószínűleg XVII. század elejéről fennmaradt jelentésben ezt olvas­hatjuk: devletlu rifatlü c adaletlü c amme-i c ibadu 'Haha merhametlü véli ni c metüm sulta­num hazretlerinün mübarek hakipay-i seriflerine yüz gőz sürdügümüzden sonra ma c ruz-i bende-i bi-mikdar budur ki (nagyságos, magasságos, igazságos, isten valamennyi teremt­ménye iránt könyörületes jótevőm, szultánom őfelségének áldott nemes lábaporához ar­cunknak és szemünknek dörzsölése után a jelentéktelen szolga jelentése a következő). 32 Még ennél is bonyolultabb, áldóformulával kombinált bevezetővel találkozunk az alábbi, szintén XVII. századi c arzban: saPadetlü ve sevketlü ve c azametlü padisahum hazretleri­nün hüda-yi bicun ba c is-i nizam-i c alem olan vücud-i hümayunlarin háta vü hatarlardan masun edüp c ömr ve devletlerin efzun ve vasd-i safa vü sürur-i gunagun eyleye! c Arz-i bende-i bi-mikdar budur ki (boldogságos, fenséges és hatalmas padisahom őfelségének a világrend biztosítékául szolgáló nagyúri testét az örök Isten őrizze meg a bűntől és követ­kezményeitől, növelje meg életét és szerencséjét, juttassa el mindenféle örömhöz és meg­elégedettséghez! A jelentéktelen szolga jelentése a következő). 33 Az c arz és az c arz-i hal formai elemeinek összeolvadása, a dagályosság térhódítása valószínűleg azzal magyarázható, amivel magának a telhisnék a megjelenése is: az ural­kodó és az alattvalók, a főemberek és az egyszerű tisztségviselők közötti rangbéli és társa­dalmi különbségek növekedésével, s ennek következtében a hódolatteljes stílus elterjedésé­vel. 34 A telhis, amely eredetileg az c űtrí:ból nőtt ki, ugyanígy magába szívta ezeket az új elemeket, s szerkezeti és stiláris szempontból az c arz és az c arz-i hal keverékének tekint­29 /. H. Uzungarsih: Buyruldi. (In: Belleten. 5. 19. 1941. 297, XCI. levha (1575).) 30 A. Mumcu: Rüsvet. 340. (XVI. sz.); ld. még C. Orhonlu: Telhísler. 82. sz. 31 /. H. Uzuncarsüi: i. h.; A. Mumcu: Rüsvet. 341; H. Írtalak; Sikáyet hakki. Dl. sz. okmány (48—51). 32 TSMA, E 1944 (valószínűleg 1618 körül, az egri beglerbég jelentése). 33 TSMA, E 6054 (Hüszein budai muhafiz jelentése). 34 A változás minden szinten szembeszökő. A diplomáciai levelezésben ugyanúgy meghonosodnak a hang­súlyozott tiszteletet kifejező formalizmusok, mint a bürokrácia alacsonyabb rangú tisztségviselőinek egymás kö­zötti érintkezésében, legyen szó akár magánjellegű, akár hivatalos kapcsolatokról (1. pl. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1641 novemberében kelt hódolólevelét [ c ubudiyyet-name, TSMA, E 5242], vagy a Biblioteca Aposto­lica Vaticana. Rossiano 876. jelzetű, XVIÍ. sz.-i levélminta-gyűjtemény egyes darabjait). Érdekes, hogy a XVI— XVII. sz.-ban meggyökeresedő stiláris fordulatokat még a XX. sz. elején is használják 1. pl. Vakiflar Dergisi. 18. 1984. 92; 19. 1985. 84.).

Next

/
Thumbnails
Contents