Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - KRÓNIKA - Péter Katalin: Benda Kálmán (1913–1994) / 258–260. o.

260 Krónika csonyabb nívójú emberek mellett játszott másod-, sokszor harmadrendű szerepet. Nyilván azért vállalta, mert nem egyéni ambícióból dolgozott, hanem ott akart segíteni, ahol engedték. Hasonló volt a viszonya a népneveléshez is: mindig ott dolgozott, ahol teret kapott. Még az egyetemen bekapcsolódott a falukutató mozgalomba, aztán fiatalon a népfőiskolák szervezésében tevékenykedett. Fontosnak tartotta azt, hogy a parasztság kiemelkedően tehetséges fiai alkalmassá váljanak környezetük irányítására. '49 után azonban ez a pálya is megszakadt. Benda Kálmán az egyszemélyes tanári kar terhét vagy örömét vette magára, és fáradhatatlanul járt az országban mindenütt. A legkisebb falvak meghívását sem utasította el. Hivatalosan történelmi előadásokat tartott, de a valóságban magas színvonalú népnevelés volt ez is. Bethlen Gáborról szólva a népek egymásra utaltságáról beszélt. A reformációval európaiságunkról tanított. Ezt a két tudnivaló hirdette legvilágosabban azt, hogy az országon belül és környezetünkben is egymást tiszteletben tartva, európai módon kell a magyarságot mindenkinek képviselnie. Legutolsó nagy munkája a Moldvába húzódott magyarokról, a csángókról szólt. Hatalmas méretű, kétkötetes forráskiadványt publikált 1989-ben. Első helyen tudományos cél vezette, de nyilvánvalóan vozotta a csángók példája is. Idegen nyelvi és vallási környezetben álltak helyt, őrizték meg a magyarságukat. Mert Benda Kálmán nem ,,sine ira et studio" művelte a történettudományt. Nemzetközi színvonalú tudós volt, ismert minden eredményt és a legújabb módszereket, a steril tudomány azonban nem volt az ő világa. Fiatal korának szenvedélyessége egész életében megmaradt. Benda Kálmán pályája a világi tudományos életben 1956 után némi zökkenőkkel állt a helyére vissza. Előbb a Történettudományi Intézet forradalmi bizottságának tagja, majd az intézet igazgatóhelyettese lett. Minden megbecsülést megkapott, majd mindenből újra kihagyták. 1983-ban az akkori igazgató, Fach Zsigmond Pál személyes hatására lett egyértelmű Benda Kálmán helyzete az akadémiai kutatók között. Kifejezetten a korábbi mellőzést megszüntetendő lett akkor a Történettudományi Intézetben osztályvezető. A tudományos súlyának megfelelő elismeréseket végül 1988-tól kezdődően kapta meg Benda Kálmán. Abban az évben fogadta díszdoktorává a budapesti Református Teológiai Akadémia. 1990-ben választotta őt tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, és 1992-ben kapott Széchenyi-díjat. Nyolcvanadik születésnapját barátai és tanítványai mellett sok társadalmi és tudományos szervezet ünnepelte. Akkor valamennyien azt hittük, hogy még sokáig lesz példa és segítség. Nem így történt. Nagyon sikeres franciaországi előadóút után hazaérve hirtelen érte a halál. Péter Katalin