Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Oborni Teréz: Torda város tanácsi jegyzőkönyve, 1603–1678. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Wolf Rudolf. (Erdélyi történelmi adatok, VI/1.). Kolozsvár, 1993. / 226–228. o.

Irodalom 227 Jelen kötet esetében üdvözlendő és helyes ez a megoldás, hiszen feltehetően igen sok nem-szakember kezébe kerül, akik számára ez a módszer teszi olvashatóvá és könnyebben érthetővé a jegyzőkönyv magyar szövegét. Jó néhány oldalt összeolvasván az eredetivel úgy vélem, hogy a közreadó a saját maga által felállított közlési szabályokat pontosan betartotta. Itt a kérdés mindig az lehet, vajon mennyire és milyen mértékben kell és szabad a szöveg helyesírását maira változtatni. Ennek a kérdésnek az eldöntése pedig az átírót és szövegközlőt illeti. Magam talán nem változtattam volna meg a 31

r fólión írt köszulűnk-et a közlésben köszülünk-re. Am tudjuk azt is, hogy az ékezetek utólagos jelölése, ami által a korabeli kiejtést kísérli meg rekonstruálni valamelyest a szövegközlő, igen ingoványos terület, s itt igazán tág teret kaphat a szubjektivitás. Könnyebb a helyzet a latin nyelvű részek esetében, ahol a szerző a jegyzőkönyvben alkalmazott helyesírást követi, amely a klasszikus latinság helyesírása, néhány kivételtől eltekintve. Itt kell említést tenni arról, hogy maga a jegyzőkönyv tartalmilag két részre oszlik. Egyrészt tartalmazza a jelzett időhatárok között Torda város tanácsa által hozott határozatokat, azonban nem sorrendben, hanem különböző foliókon szétszórtan. Ezeket a szerző időrendben közli, mindig jelezve a pontos foliószámot, ahol az adott szövegrész található, így az eredeti kötetben könnyen visszakereshetők a bejegyzések. A jegyzőkönyv második részében, az 59. foliótól a 140. folióig terjedő rész a városi tisztségviselők névsorát ismerteti. Ebben a részben a személyneveken kívüli szöveg latin nyelvű. Ugyancsak a szerzőt dicséri a személynevekhez kapcsolódó komoly jegyezetapparátus, amelynek köszönhetően bővebb ismereteket kaphatunk azokról a tisztségviselőkről, akiket más levéltári források is említenek, vagy Orbán Balázs is ismeri őket, s akik valamely tekintetben kiemelkedő szerepet játszottak a város történetében. A személyekre vonatkozóan két igen fontos forráscsoport, az Országos Levéltárban lévő erdélyi Libri Regii és az Erdélyi Fiskális Levéltár iratanyaga volt elsősorban kiaknázható, amit a szerző sikeresen el is végzett. Ezeken kívül számos értékes adatot hozott felszínre a Kolozsvári Állami Levéltárban lévő Torda városi, Torda megyei levéltárakban, illetve Kemény József: Appendix Diplomatára Transilvanici című gyűjteményében folytatott kutatása során. A latin nyelvű szövegrészek tekintetében csupán néhány kiegészítést szeretnék tenni. Az első oldalakon található rövid, a jegyzőkönyv szövegéhez nem kapcsolódó versikék rendkívül rosszul olvashatók a lapok megrongálódott állapota miatt. A 2

V fólión lévő versben az első sorban est helyett et; a negyedik sorban vére helyett verő; az ötödik sorban intemerunt helyett intenerunt; a hatodik sor utolsó szava anethum; a hetedik sorban revirescunt helyett reviviscunt. A 3

V fólión lévő versben: a második sorban eximus helyett eximius; a hatodik sorban sititus helyett sititis szavakat véltem fölfedezni. A levéltári anyagra történt hivatkozásnál csupán megjegyzem, hogy a szerző a Magyar Országos Levéltárban fellelhető iratok esetében nem a hagyományos, megszokott hivatkozási módot alkalmazta, s ez kissé megnehezíti azon kutatók munkáját, akik egy-egy konkrét adatnak szeretnének utánanézni. A kötethez tartozó név- és tárgymutató jól használható. A jegyzőkönyv szövegében található személynevek és helynevek mindig eredeti alakban szerepelnek, a mutatóban pedig például Tzegi Miklós erdőbírót Cégi alatt találjuk meg, vagy Zöldi János tóbírót Sződi alatt. Tehát a mai kiejtés szerinti betűrendben. Ez azonban a korszak forrásaiban járatos szakembereknek, de más olvasónak sem okozhat nehézséget, hiszen a mai névalak után ott találjuk zárójelben az eredeti névalakokat. A helynevek esetében ugyanilyan módon járt el a szerző, Colos-t például Kolozs alatt találjuk, itt azonban elmaradtak az eredeti alakok. A mutatóban használatos asszesszor szó maradhatott volna latinos formában is, hiszen a jegyzőkönyv szövegében is így szerepel.