Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Benda Kálmán: Ember Győző (1909–1993) / 17–19. o.

18 Benda Kálmán másolta a bécsi levéltárban az Államtanács, a Staatsrat magyar vonatkozású írásait. Az államtanácsosoknak a birodalom minden jelentősebb politikai ügyében írásban véleményt kellett mondaniok, ezek a votumok döntő fontosságúak voltak a Habsburg-kormányzat törekvéseinek megismerésében és megítélésében. Ha mindezekhez még hozzávesszük, hogy a II. világháborúban az Államtanács teljes levéltára megsemmisült, fölmérhetjük Ember Győző munkásságának jelentőségét, annak, hogy az 1960—70-es években sorozatos közlésekben adta közre az általa leírt, s így szövegükben megmentett iratokat. Abban, hogy ma jól ismerjük a XVIII. századi bécsi kormányzat magyarországi törekvéseit, a kormányhivatalok működését, Ember Győző munkásságának igen nagy része van. Kutatásainak másik fő területe a török hódoltság korának nyugatra irányuló magyar külkereskedelme volt. Egy olyan kérdés, amely nélkül aligha lehet reális képet adni az ország gazdasági helyzetéről, amelyet azonban korábban mégsem vizsgáltak jelentőségének megfelelően. Több kisebb, de fontos részlettanulmány után, 1988-ban jelent meg nagy munkája, amely az Akadémiai Kiadó nívódíját kapta: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. szazad közepén. Ebben, a harmincad- és vámnaplók alapján, a történetstatisztikai módszer alkalmazásával számszerű képet ad a külföldre szállított cikkekről, köztük az első helyen álló szarvasmarha-kivitelről, a kereskedelmet lebonyolító tőzsérekről, kalmárokról. Kimutatta, hogy az ország külkereskedelme — a korábbi föltevésekkel ellentétben — nem passzív, hanem jelentősen aktív volt. Kimutatta, hogy a kereskedelem hazai, többségében magyar nemzetiségű kalmárok kezében volt, s hogy már az 1540-es években jelentős kereskedelmi tőkéről beszélhetünk az országban. Míg ezek a kutatásai a XVI—XVII. századra vonatkoztak, a parasztmozgalmak történetét vizsgálva Ember Győző bizonyította, hogy a későbbi korokban is otthonosan mozog. Az 1848/49. évi paraszti mozgalmakról írt tanulmányai alapvető fontosságú adatokat közölnek. Ugyanezt mondhatjuk Kossuth Lajos tevékenységét ismertető, 1953-ban megjelent német nyelvű munkájáról. Bármelyik területét nézzük történetírói munkásságának, azonnal szembetűnő, hogy Ember Győző nem a nagy, átfogó elméletek, a fejlődés évszázadokon átívelő vonalainak ábrázolására törekedett. írásainak legfőbb értéke, hogy valamely kérdésre koncentrálva, annak legapróbb részleteit is feltárja, s amit mond, amögött mindig adatok állnak. Előítélet, prekoncepció nélkül nyúlt a problémákhoz, célja a történelmi valóság földerítése volt. A csillogó megoldások, a színes ábrázolások nem az ő műfajai voltak. Adatainak száraz tényszerűsége azonban nemzedékeken át kézikönyve marad a kutatóknak. A tények iránti erős vonzalma vezette őt pályája során vissza-visszatérő témájához: a történeti segédtudományok, a forráskiadás módszertana, a pontos levéltári és történeti terminológia kérdéseihez. Itt kereshetjük gyökereit annak a nagy munkásságnak is, melyet mint a levéltár főigazgatója az iratanyag rendezése és leltárszerű feldolgoztatása területén irányított, s amellyel hálára kötelezte az egész magyar történetírást. Ma már el sem tudjuk képzelni a levéltári kutatást ezek nélkül a mindenre kiterjedő leltári ismertetések nélkül. Terveket dolgozott ki a rendszeres forrásfeltárásra és publikálásra —, sajnos, ezeket a monografikus feldolgozásokat erőltető hivatalos tudománypolitika nem engedte megvalósulni. Tudományos munkásságára az elismerés korán jelentkezett. Már 1942-ben Baumgarten-díjat kapott. 1949: Kossuth-díj. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1961-ben rendes tagja, több éven át a n. Osztály helyettes elnöke. 1967—1976 közt a Magyar Történelmi Társulat elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem c. egyetemi tanára, több tudományos kitüntetés tulajdonosa. Hosszú perióduson át elnöke a Századok szerkesztőbizottságának, tagja a Levéltári Szemle szerkesztőségének. * * 1954—1978 között a Levéltári Közlemények felelős főszerkesztője (a Szerk.).