Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.
Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesűit Államok megbízottaival 183 tót—román megszállás is eltörpül azon borzalmak mellett, melyek reánk abban az esetben várnak, ha az oroszoknak szabad kezet engednek velünk szemben, százezreknek oroszországi újjáépítési kényszermunkára való hurcolása, vezető osztályunknak háborús felelősség címén való kiirtása stb. A magam részéről meg kell jegyeznem, hogy én is úgy látom, hogy a németektől való eltávolodás politikája, éppen most amikor az újabb orosz előrenyomulás 129 folytán az percenként sürgősebbé válik, teljesen megakadt, miáltal újabb orosz—magyar katonai összeugrásnak tesszük ki magunkat. A németek nem tudnak minket megvédeni az oroszoktól, tehát más megoldást kell keresnünk és az csak az angol-amerikai vonal lehet. Még jobb volna persze egy közvetlen megegyezés az oroszokkal Románia rovására, de erre aligha van mód és idő. De függetlenül ettől az amerikaiak semmi olyant nem kívánnak, ami a német megszállást feltétlenül kiváltaná. Oroszországban lévő csapataink hazahozatala legalább annyira magyar érdek, mint amerikai kívánság. Ami viszont a két katonai jellegű kérésüket illeti, azoknak teljesítése tisztára a magyar kormány elhatározásától függ. Én magam is meg tudnék nevezni több olyan magyfar] tisztet, akik teljesen megbízható katonai attaséként jöhetnek számításba. Ha a Kormányzó Úr ezek valamelyikét ide kinevezné, ebbe katonai vezetőink is kénytelenek volnának belenyugodni. De ha ezt nem kívánjátok megcsinálni, akkor minden esetre a lehető legnyomatékosabban kell kérnem, hogy Rakolczay kiküldetésétől feltétlenül tekintsetek el. Egy katonai attasé nemlétezésébe a túloldaliak bele fognak nyugodni, de a volt római attasénak itteni szerepeltetése, aki természetesen a németekkel fog itt jó viszonyt fenntartani, minden eddigi eredményt és minden jövőbeni reményt legsúlyosabban fog veszélyeztetni. Azt sem tudom elképzelni, hogy ne akadna egy olyan vidéki kastély, ahol egy (mert egyelőre eggyel is megelégednének) magyarul tökéletesen beszélő, nem zsidó (mert erre is ígéretet tettek) rádiógrafista nem volna elbújtatható valamiféle ürügy alatt. Tekintettel arra, hogy a fentemlített beállítás folytán most remélhetőleg bizonyos haladékhoz jutunk, kérve kérlek méltóztassatok a dolgot meggondolni és engem mondjuk, egy hónap múlva felhatalmazni arra, hogy a technikai keresztülvitelre vonatkozó előzetes megbeszéléseket megkezdhessem. Ezzel megint el lehetne húzni egy hónapot, úgyhogy a keresztülvitelre csak két hónap múlva kerülne a sor, amely idő alatt egy embernek feltűnésmentes elhelyezését bizonyára meg lehetne szervezni. T[yler] kétségbe vonja azt, hogy rajta kívül az amerikai kormány bárki mást is megbízott volna velünk való megbeszélések folytatásával. Ha ilyenfélére Lisszabon[ban] vagy máshol mégis sor került, az csak katonai részről történhetett, kik mindenütt szeretnek külön utakon járni. Az a tanács, hogy maradjunk nyugton és ne csináljunk semmit azt a gyanút kelti fel, hogy itt velünk szemben ellenséges beállítású egyének szerepelnek, mert barát nekünk ilyen tanácsot nem adhat. T[yler] természetesen katonai tervekről nincs tájékoztatva, azt hiszi, hogy úgy nyugati, mint balkáni akcióra sor fog kerülni éspedig érzése szerint előbb indul meg a támadás a Balkánon, mint Nyugaton. 130 Bessenyey s. k. Géppel írt fogalmazvány, kézzel, tintával írt kiegészítésekkel. 14. sz. alatt felvéve a gépelt dokumentum-összeállításba. 129 1943. október 28-án a szovjet csapatok átkeltek a Dnyeperen, és 25-én elérték Dnyepropetrovszkot. 130 A balkáni partraszállást elsősorban Churchill szorgalmazta. Katonai körökben komoly formában sem Londonban, sem Washingtonban nem merült fel.
