Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 177 mert csak negatívumokkal, különösen, ha azokat ilyen nyilatkozatok kísérik, mint legutóbbi Kállay interview, nem fogjuk tudni összeköttetésünket a túloldallal, és főleg egy kedvezőbb elbánást országunk részére biztosítani. T[yler] egyébként azt is közölte ma velem, hogy egy legutóbb érkezett washingtoni táviratban felkínálták neki, hogy hivatalos minőségben, mint special assistenst beosztják az amerikai követ mellé. Ő ezt a megbízást elfogadta, úgy, hogy mostantól kezdve tagja a berni követségnek és fele részben itt, fele részben pedig Genfben fog működni. A velem való kapcsolatot természetesen továbbra is fenntartja, de hivatalos minősége folytán a velem való érintkezésben a jövőben óvatosabbnak kell lennie, mint eddig volt. Minthogy benyomásom szerint Titeket a német—orosz különbéke lehetősége erősen foglalkoztat, magam is igyekeztem erre vonatkozólag információkat beszerezni, de mint egy egyidejűleg felterjesztett jelentésemből

103 kitűnik, semmi pozitívumra nem bukkantam. T[yler]t is újból megkérdeztem, aki változatlanul azt állítja, hogy sem a State Department, sem az itteni követség nem hisznek egy német—orosz megegyezésben. Felemlítettem neki, hogy hír szerint az orosz front rossz helyzete dacára a németek onnan csapatokat vontak el, ami csakis egy német—orosz megegyezéssel magyarázható. T[yler] azt felelte, hogy ennek egészen más oka van, a német szövetségi rendszer és a belső német front a már egy éve tartó sorozatos balsikerek hatása alatt olyan krizisen megy keresztül, hogy a németeknek valahol okvetlenül sikert kell felmutatniuk. Minthogy pedig ez sem Oroszországban, sem a tengeren, sem a levegőben nem lehetséges, ennélfogva nem stratégiai, hanem kizárólag politikai okokból a németek csapatokat küldenek Itáliába és a Balkánra, abban a reményben, hogy valamelyik helyen talán mégis sikerül egy spektakuláris csapást az ellenségre mérni és ezzel újból némi bizalmat kelteni maguk iránt. Ghika ma szintén felkeresett és közölte, hogy Barczával és Düllesszél Luganóban találkozott és velük megbeszéléseket folytatott, melyek azonban különös újabb momentumot nem mutattak fel, úgy, hogy azokról nem tartja szükségesnek a miniszterelnöknek külön jelenteni. — Lukács György,

104 akivel szintén beszéltem, azt mondta nekem, hogy Barcza ezzel a futárral előreláthatólag szintén nem fog jelentést küldeni. Magam részéről szeretném n[agy] b[ecsü] figyelmedet felhívni arra, hogy már Pesten Baranyai Lipót szavaiból, most pedig Barcza, Lukács és Ghika beszámolóiból azt az érdekes megállapítást tettem, hogy angol, illetve amerikai interlokutoraik (T[yler]t is beleértve) velük szemben sokkal erélyesebb hangnemet használnak. Magyarországtól sokkal intranzingensebb, bátrabb politikát követelnek, mint T[yler], akit mint Magad is láthatod, legalább amikor velem beszél, tulajdonképen igen sok belátásról tesz tanúságot. Ghika szerint pl. Dulles most Luganóban azt mondta, hogy a magyar csapatokat, ha már úgy is Galícia közelében vannak haladéktalanul haza kell rendelni és még gyalog és erőszakkal is hazahozni, tekintet nélkül az esetleges következményekre. Hogy T[yler] is örömmel üdvözölné ezt az kétségtelen, viszont ilyen formában ezt soha nem mondta. Azt hiszem tehát jól fogjuk tenni, ha ezek után a T[yler] által kifejezett óhajtásokat, mint a túloldal legminimálisabb kívánságait fogjuk felfogni és ehhez képest fogjuk kezelni. Ghika működése ellen, míg a jelenlegi keretek között mozog és nekem arról beszámol nincs kifogásom. Ha a helyzet megváltozna, bátor leszek élni engedélyeddel és megfelelő leintés céljából Hozzád fogok fordulni. Bessenyey s. k. 103 Nem található az iratok között. '04 Valószínűleg Királdy-Lukács Györgyről van szó, aki pénzügyi szakember és diplomata volt. Az 1930-as években különböző képviseleteken, majd a Külügyminisztériumban szolgált.