Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.
152 Molnár András 12. Zalaegerszeg, 1839. április 15. Zala megye felirata az uralkodóhoz Wesselényi és Kossuth elítélésének ügyében 35 Hazánk alkotmányos szabadsága s az egyes polgárok törvényes s királyi hitlevelek által biztosított személyes bátorságuk sérthetetlen fenntartására függesztett figyelmünket valamint egyrészről el nem kerülhették azok, melyek minden alkotmányos nemzet legféltőbb kincse, a szólás törvényes szabadságán, némely honfiak[na]k a megyék közgyűlésein s a nyilvános köztanácskozások alkalmával ejtett kifejezéseikért részint hívtelenségi, részint becstelenségi perekbe a Kir[ályi] Fiscusnak ügyelete alatt lett idéztetésekkel — mások[nalk pedig a felségsértés állított elkövetéséért törvény elleni módon lett befogatásokkal elkövettettek, úgy most is, amidőn legújabban báró Wesselényi Miklósnak a szatmári közgyűlésén tett kifejezéseiért, és Kossuth Lajosnak a Törvényhatósági tudósítások[nalk magános levelezések útján a letiltás ellenére tett kiadásáért támasztott hívtelenségi perek hazánk legfőbb ítélőszékei által elítéltettek, ezek ítélettételeik súlyos fájdalmainkat a legfőbb fokra emelték. Illő törvényes tiszteletben tartjuk ugyan mi minden törvényes bíróságok[na]k függetlenségét, de azt oly messze terjedőnek még sem vélhetjük, hogy a bíróságok a törvényes rendszert és perfolytatási rendet elkerülhessék, s a törvény elmagyarázgatásába bocsátkozva olyas tetteket, miket a törvény bűnné nem tesz, azzá bélyegezzenek, s így mintegy visszaható erejű törvényt alkotva az egyes polgárok személyes és értékbeli biztosságokat veszedelmeztethessék. Miután tehát a felhívott perekben olyasmi bélyegeztetnék hívtelenségnek, amit a hűtelenség eseteit elszámláló 1723. efsztendei] 9. tör [vény] cikkely azzá nem tesz, báró Wesselényi Miklós a szatmári közgyűl[ésjben mondott szavaiért, Kossuth Lajos pedig a Törvényhatósági tudósítások[na]k a magános levelezések útján a legfőbb, de véle soha se közlött kir[ályi] rendelet folytában a bírói letiltás ellenére tett kiadásáért a hűtelenség bűnében elmarasztaltattak, de még az ítéletekben terhelő okok gyanánt felhozott egyéb körülményeket sem lehetne az említett törvény súlya alá eső vétkek[ne]k mondani. Törvényeink szentsége és sérthetetlensége iránt tartozott kötelességünk, s Cs[ászári] K[irályi] Felséged atyai kegyelmébe s igazságszeretetébe helyeztetett határtalan fiúi bizodalmunk kétszerezve kötelez minket, miszerint Cs[ászári] Kir[ályi] Felséged kir[ályi] trónusához folyamodva sérelmeink orvoslását kérjük, jobbágyi hódolattal esedezvén, hogy az érdeklett bírói ítéletek által okozott legsúlyosabb sérelmeket legfőbb kir[ályi] hatalmánál fogva tettlegesen legkegyelmesebben orvosolni méltóztasson. Eredeti fogalmazvány. ZML. kgy. ir. 1839:1245. 35 1839. január 31-én a Királyi Tábla három évi börtönre ítélte Wesselényi Miklóst. A Hétszemélyes Tábla Wesselényi büntetését február 8-án helybenhagyta, míg a Királyi Tábla február 23-i, Kossuth elleni ítéletét (három év börtön) március 2-án négyévi fogházra súlyosbította. Zala megye 1839. április 15-i közgyűlése ezekre reagálva — amint arra már Ferenczi is utalt — Deák javaslata nyomán rövid felirattal tiltakozott a törvénytelennek tekintett ítéletek ellen. (ZML. kgy. jkv. 1839:1245.)
