Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.

150 Molnár András s a N[agy] M[éltóságú] M[agyar] Kir[ályi] H[elytartó] Tanács Ő Csjaszári] Kir[ályi] Felsége egyenes rendelésére hivatkozva méltóztatott hozzánk utasítani, de a H[elytartó] Tanácsnak, mint hazánk legfőbb kormányozó székének, már rendeltetésénél fogva is, a hazai törvények és nemzeti szabadságok sérthetetlen fenntartásán őrködni, s ezek végrehajtására ügyelni volna első kötelessége, Cs[ászári] Kir[ályi] Fenségedet s a N[agy] M[éltóságú] M[agyar] Kir[ályi] H[elytartó] T[aná]csot jelenleg is minden alázattal kérjük, hogy minden oly értelmű rendeletek[ne]k, melyek nemzetünket törvényes jussainak törvényszerű gyakorlásában gátolhatnák, jövendőre leendő kiadását, eltávoztatni kegyesen méltóztassék. Eredeti fogalmazvány. ZML. kgy. ir. 1838:2184. 11. Zalaegerszeg, 1838. január 15. Zala megye felirata az uralkodóhoz Csány László ügyében

34 Amikor azokért, melyek a közelebb múlt eszt[endő] Szfent] Mih[ály] hó 25-én tartatott közgyűlésünkben a nyilvános köztanácskozások folytában, s azon alkalommal, amidőn a H[elytartó] Tanácsnak azon intézetlevele, melyben nemzeti közsérelmeink orvoslásának jobbágyi alázattal Felséged kirfalyi] széke előtt szóval is leendő kérésére egy különös, s az ország több hatóságai küldöttjeivel egyesülő választmánynak elküldésétől tilalmaztattunk, kihirdettetett, mondattak, különösen pedig azokért, melyek Csány László polgártársunk által kifejeztettek, a Kir[ályi] Fiscus által különös vallató parancsolat mellett nyomozódások tétetnek, akkor a szólás törvényes szabadsága a minden alkotmányos nemzetek szent és elidegeníthetetlen tulajdona, hogy újabban korlátoltassék, a legmélyebb fájdalommal tapasztaljuk. Mert nemzeti alkotmányunk alapelvei szerint minden a megyék közgyűlésein előfordulható bármiféle tárgyak felett, érdekeljék azok akár a legfőbb szolgálatot, akár az egész 34 Zala megye felirataira, amelyeket a szólásszabadság ügyében 1836/37-ben intézett a királyhoz, vagy nem reagált, vagy rosszalló, dorgáló leirattal válaszolt a kancellária. (így pl. 1837. aug. 17-én, 11339/999. sz. alatt kiadott leiratában a megye 7. sz. leirata felett fejezte ki rosszallását — ZML. kgy. jkv. és ir. 1837:2178.) Kormánykörökben felmerült ugyan még Deák perbe fogásának az ötlete is, de a vád megalapozására Deák Kossuthnál lefoglalt levelein túl más bizonyítékuk nem akadt, talán éppen azért, mert Deák ezirányú állásfoglalásait, melyeket megyegyűlési beszédeiben ismertetett, testületileg magáévá tette és felirataiban „legalizálta" Zala megye közgyűlése. Nem lévén Deák ellen elegendő támadási felület, a kormány a zalai ellenzéket (és közvetetten Deákot) azzal próbálta meg hátbatámadni és megfélemlíteni, hogy 1838 őszén vizsgálatot kezdeményezett a zalai megyegyűlések leghevesebb szónoka, Csány László ellen. Csány Deák mögött a zalai ellenzék második embere volt, és beszédeit jócskán fűszerezte a kormány elleni kemény kirohanásokkal. Az ellene felhozott vádakra — amelyek kimeríthették a felségsértés fogalmát — a megye 1837. szeptember 25-i közgyűlésén a 10. sz. felirat elfogadását megelőző vita során elhangzott beszéde szolgált ürügyül. A nádor által kiadott vallatóparancs súlyos kifejezések használatával vádolta Csányt; a vád beigazolása esetén őt is perbe foghatták volna. Zala megye 1838. január 15-i közgyűlése döbbenten fogadta a vallatóparancs felolvasását. A nyílt fenyegetésre válaszul egy, a korábbiaknál visszafogottabb feliratban tiltakozott a megye. Az egyik szemtanú szerint „maga Deák is nagyon mérsékelten szólt". A lényegében Deák nézeteit kifejező felirat érvelése, gondolatmenete megegyezett az 1837. augusztusi, a barsi ellenzék védelmében készült feliratéval, annak következtetéseit mintegy összegzésként ismételte meg. (ZML. kgy. jkv. és ir. 1838:1., Molnár: Kísérlet Csány László perbefogására. 141—155., vö.: Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén. (In: Kossuth kormánybiztosa Csány László 1790—1849. /Zalai Gyűjtemény 30./ Zalaegerszeg, 1990. 24—27.) A Csány elleni vizsgálat egyébként kedvező eredménnyel zárult, mert a tanúk egytől egyig letagadták a hallottakat, így elegendő bizonyíték hiányában nem fogták perbe Csány Lászlót.