Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros / 5–15. o.

14 Borsa Iván jelent 1970-ben), amelynek címe nem a cikk beszámoló jellegére, hanem mondanivalója lényegére utal. A cím: Levéltári rendeltetés — levéltári hivatás. A beszámoló sem megjelenésekor, sem azóta nem keltett visszhangot. A szerző sem ismételte, nem igen hivatkozott az abban levont konklúziójára, amely megmutatja az irányt, hol a kiút a levéltáros és/vagy történész identitászavarból, amelyben nemcsak a magyar, hanem majd minden középeurópai ország levéltárosa szenved. Az általa újraélesztett és 24 évfolyamon át szerkesztett folyóirat akkor adja meg az illó tiszteletet Ember Győzőnek, ha ezt az egyszer már közölt szakmai hitvallását ismét közreadva, felhívja a magyar levéltárosok figyelmét arra, hogy a XX. század legvégén új útra kell lépniök, s az önálló levéltárosi hivatás felismerésével és elismerésével ki kell lábalniok a jelenlegi szakmai identitászavarukból. ,,Áz írásbeliség fejlődésének már arra a fokára érkezett, amelyet a tömeges irattermelés korának nevezhetünk. Az iratok elöntéssel fenyegetik mind az irattermelő szerveket, mind a levéltárakat. Az iratok születése szabályozásra szorul. A közös veszély visszavezette a levéltárakat az irattárakhoz, amelyekből annak idején kiváltak, az irattermelő szervekhez, amelyektől elszakadtak. A levéltárak az irattáraknak, az irattermelő szerveknek a segítségére siemek. A segítségnyújtásnak, levéltárak és irattárak, levéltárak és irattermelő szervek kapcsolatának új formái és módjai alakulnak ki. A kapcsolat egyik formája és módja az, hogy az irattárak a levéltárak szakmai irányítása és ellenőrzése alá kerülnek. Ez történik pl. a Szovjetunióban. Másik formája és módja a kapcsolatnak, hogy a levéltárak alig pár évvel születésük után átveszik az iratokat az iratképzőktől, iratközpontokat, átmeneti levéltárakat létesítenek, amelyek lényegében az iratképző szervek közös központi irattárai. A fejlődés kezdeti periódusában levéltárak sarjadtak ki az irattárakból, a jelenlegi periódusában irattárak sarjadnak ki a levéltárakból. Ez történik pl. az Egyesült Államokban. De ez még nem az igazi születésszabályozás. A levéltárak megbízást kapnak arra, hogy az iratképző szerveknek segítséget nyújtsanak az írásbeli igazgatás, azon belül az iratkezelés és az irattározás minden kérdésében. Ezt is az Egyesült Államokban figyelhetjük meg. Az igazgatástudománynak kialakul egy új ága: az írásbeli igazgatás tudománya. Ez a tudományág van elsősorban hivatva az iratok születésének szabályozására. Ennek a kutatóintézete a washingtoni Office ofRecords Management, ennek az elemeit tanítják a moszkvai levéltárosképző főiskolán. Mi a hatása mindennek a levéltárak rendeltetésére, a levéltárosok hivatására? A levéltárak rendeltetése — amint láttuk —fejlődésüknek első korszakában, miután a kincstári bölcsőből és az irattári gyerekszobából már kinőttek, tisztán igazgatási jellegű volt. Ez a korszak általában a feudalizmus végével zárult. Ezt követte a fejlődés következő korszaka, amely általában a polgári korszakkal kezdődött, és amely sok ország számos levéltárában még napjainkban is tart. Ebben a korszakban kialakult a levéltárak tudományos rendeltetése, amely az igazgatási rendeltetést teljesen kiszorítani ugyan nem tudta, de erősen háttérbe szorította. Ezután következett a tömeges irattermelés korszaka, amelynek hatásai a második világháború után kezdtek jelentkezni. A levéltárak igazgatási rendeltetése újra növekedni kezdett, nemcsak egyenrangú lett a tudományos rendeltetéssel, hanem azt látszólag háttárbe is szorította. De csupán látszólag szorította háttérbe. A levéltárak korábbi feladatuk mellé, hogy ti. a levéltári őrizetbe utalt iratanyagot, amely már elsősorban történeti forrásanyag volt, megőrizzék és használhatóvá tegyék, azt az új feladatot kapták, hogy a levéltári iratanyagnak gondját viseljék, mielőtt az még őrizetükbe kerül.