Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Cseh Gergő Bendegúz: Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap létrehozásának körülményei és működése, 1947–1989 / 119–127. o.
Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap működése 123 kisebb veszteségeket szenvedett, viszont a háború utáni zsidóság kétharmadát adta, csak komoly viták után egyezett bele a számukra biztosított intézőbizottsági képviselet 50-50%-os megosztásába. 8 A rendelet alapján az Intézőbizottság az elnökön és helyettesén kívül 36 tagból állt, akik közül a Magyar Izraeliták Országos Irodája tizenhat, az Autonóm Orthodox Izraelita Hitfelekezet nyolc, a Magyar Szent Kereszt Egyesület nyolc, a Magyar Evangéliumi Egyházak „Jó Pásztor" Misszió Alapítványa pedig négy személyre tett javaslatot a miniszterelnöknek. A bizottságba tehát a zsidó szervezetek delegálták a tagok kétharmadát (azon belül kétharmad/egyharmad arányban a neológ illetve az orthodox hitfelekezet), míg tagjainak egyharmadát a keresztény vallásra áttért zsidók katolikus, illetve protestáns szervezetei jelölték. (Ez utóbbi javaslat a miniszterelnököt nem kötelezte.) Az Intézőbizottság megoszlása annak felállításakor komoly feszültségeket okozott. Az izraelita hitfelekezetek — összhangban erős konvertita-ellenességükkel — mindent elkövettek a keresztény vallású zsidók kiszorítására az alap vezetőségéből. Magát a törvényt illetve a végrehajtási utasítást csak Vas Zoltánnak 9 határozott ígéretére fogadták el, miszerint a miniszterelnök által kinevezendő tizenkét tag közül is ötöt az izraelita felekezetek jelölhetnek ki. Ennek meghiúsulása után igyekeztek még 60 főre növelni az Intézőbizottság létszámát — ellentétben a végrehajtási utasítással (!) — ezáltal is háttérbe szorítva a keresztény szervezeteket, majd újabb tagok kooptálásával is próbálkoztak — szintén sikertelenül. 1947 közepén végül az előírt megoszlásban nevezték ki az Intézőbizottság 36 tagját, a testület működése azonban nem volt hosszúéletű. Még az évben tartottak két ülést, azután azonban — minthogy működésük ügyrendjét a Minisztertanács 1948 márciusában a Gazdasági Főtanács elé utalta, mely testület nem döntött a kérdésben — egészen 1950-ig hallgatólagosan az elnök gyakorolta a — lényegében megszűnt — bizottság funkcióit. Ekkor hivatalosan is az elnököt bízták meg az alap ügyeinek intézésével. Az Intézőbizottság elnökévé 1947. március 31-én nevezték ki Stöckler Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának illetve a Pesti Izraelita Hitközségnek az elnökét, 10 helyettese az orthodox hitfelekezet országos és budapesti elnöke, Kahan Franki Samu lett. Az Alapnak a hagyatéki ügyekben való tevékenységével a 96.053/1947. LM. VIII., illetve a 2817/Ka-57/2. LM. III. 1951. sz. körrendelet foglalkozott. Ezek alapján az alap részt vehetett a hagyatéki eljárásokban, illetve a bíróság előtt megtámadhatta azokat vélt szabálytalanság esetén. Ezeknek a felhatalmazásoknak a szükségességét és egyben az alap működése során okozott feszültségeket jól érzékelteti Stöckler Lajos beszámolója a Zsidó Egység Pártjának képviselőtestületi ülésén 1948 őszén: „Természetesen nehéz lesz megállapítani és döntést hozni, hogy melyek azok a javak, amelyek oda tartoznak [ti. az Alaphoz] egyrészt, mert a mi k. zsidó Testvéreink rohamot intéztek ezen javak ellen, nagyon sokan a leglehetetlenebb formák és eszközök igénybevételével örökösként jelentkeztek és megszerezték esetleg azokat a javakat is, amelyek az Alapot illetik meg.[...] Ha megállapítjuk, hogy valaki szabálytalanul jutott örökös nélküli jövedelemhez, azt mi könyörtelenül vissza fogjuk venni, tehát zsidó egyén ebből magának anyagi hasznot nem teremthet." (Stöckler itt megnyilvánult eltökéltségét ugyanezen az ülésen többen kevesellték követelve a határozottabb fellépést az alap tulajdonosi igényeinek érvényesítésében.) 11 8 Erre a megállapodásra csak az 1947. február 11-i országos gyűlésen került sor. 9 Vas Zoltán miniszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára, majd az Országos Tervhivatal elnöke foglalkozott az alap ügyeivel a kormány részéről. 10 Stöckler Lajos (1897—1960), 1944 és 1952 között a magyarországi zsidóság vezető alakja, 1953. január 15-én letartóztatták cionizmus vádjával, 1956-ban szabadult, ekkor elhagyta az országot. Ausztráliában halt meg. 11 MOL XXXIII-5-b, 35. tétel.
