Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről / 89–105. o.
104 Spira György MAGYAROK! . v . •. .••• világosan megfogalmazott 31 —, hogy a magyar szentkoronához való hűségnek mindig elválaszthatatlan tartozéka volt az ország területi épségéhez és egységéhez való ragaszkodás, azok is érezték, hogy a koronás címer felélesztése a történelmi Magyarország helyreállítására irányuló igény kinyilvánításával lenne egyértelmű. 2. A Nagy Imrekormánynak a korona nélküli címer bevezetésére vonatkozó előterjesztése végül mégsem került az országgyűlés elé s így törvénnyé sem lett, mivel a forradalmat leverték, még mielőtt az új országgyűlés összeülhetett volna. Az országgyűlés nemlétében meg nem született törvény azonban, jóllehet formálisan nem jött létre, mégis életbe lépett s még hónapokkal a forradalom elfojtása után is érvényben volt, amit személyes emlékeimmel is bizonyíthatok. A forradalom napjaiban ugyanis éppen nyomdában volt az a Magyarország 1790 és 1849 közti történetével foglalkozó egyetemi tankönyvkötet, amelynek egyik szerzője és szerkesztője voltam, a sajtót azonban ez a kötet már jóval a forradalom bukása után, 1957-ben hagyta csak el. A kötet címlapját pedig még ekkor is az úgynevezett Kossuth-címer ékesítette (ld. 20. képünket), s ezt csupán utólag, a terjesztés megkezdése előtt ragasztották le egy címkével, amelyen már az országra időközben rákényszerített Kádár-,,címer" tündökölt... 32 Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy — bár annak idején hűséges hallgatója voltam Kumorovitz L. Bernátnak, a címer- és a pecséttan legnagyobb hazai mesterének — heraldikus éppúgy nem lett belőlem, amint jogtörténész sem, s a fentieket nem azért adtam elő, hogy mindenáron beleszóijak olyan kérdésekbe, amelyek tisztázása túlmegy illetékességi körömön, hanem mert úgy érzem, hogy az adott esetben a heraldikusok vagy a jogtörténészek szűk csoportjának illetékességi körébe vágó szakkérdéseknél jóval többről: egy minden magyar állampolgárt érintő aktuálpolitikai kérdésről van szó. A kérdés pedig az, hogy olyan címerre van-e szükségünk, amely — akár akarjuk, akár nem — a történelmi Magyarország határainak helyreállítására irányuló igényt sugallja, amikor pedig ilyen igényt ma már kizárólag honfitársainknak egy vaksággal megvert, de szerencsére elenyé20. Tankönyv-címlap 1957-ből 31 „...Szükséges — írta egy volt hadügyminiszteréhez, Linder Béla ezredeshez intézett levelében —, hogy Magyarország a szent korona elméletéről... lemondjon", ,,mert... a magyar ,szent' korona... elválaszthatatlan a területi integritástól." (Károlyi Linderhez, s. d. [Split, 1921. júl. 8. előtt], (Károlyi Mihály levelezése [szerk.: Hajdú Tibor]. II. Bp., 1990. 146-147.) 32 Hogy mindez miért történt így, persze nem nehéz megmagyarázni. Kádár János, aki közvetlenül a forradalom leverése után egyelőre óvakodott minden ponton szembehelyezkedni a közhangulattal, 1956. november 12-i rádiószózatában még jónak látta kijelenteni: ,,A ,Magyar' ,Forradalmi' .Munkás-Paraszt' Kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth-címer legyen..." (Idézi egy Krassó Györgytől származó jegyzet: Bili Lomax: Magyarország 1956. [ford. és kiég.: Krassó György]. Bp., 1989. 233. A belső idézőjelek tőlem — S. Gy.) Utóbb viszont, mikor helyzetét már szilárdabbnak érezte, Kádár úr — akár számos más ígéretéről — erről a kijelentéséről is sietett megfeledkezni.