Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

66 Balázs Péter főfelügyelője útján gyakorolja. A törvény e felsorolásból kivette az egyházi, sőt még a hiteleshelyi levéltárakat is. Ugyancsak lényeges változás, hogy a törvénytervezet szerint a főfelügyelő az Országos Levéltár mindenkori első tisztviselője lett volna (tehát állása ennélfogva tiszteletbeli), a törvényből ez már kimaradt. A Pénzügyminisztérium erre a változásra rögtön felfigyelt, és kérte, hogy a főfelügyeletet — legalábbis egyelőre — az Országos Levéltár a jelenlegi létszámával lássa el, mert létszámemeléshez nem áll módjában hozzájárulni. (A főfelügyelő ügyvitelét mind a tervezet, mind a törvény szerint az Országos Levéltárnak kellett ellátnia.) Ugy látszik azonban, hogy az Országos Levéltár a főfelügyelet részére mégis igyekezett volna státusokat szerezni, mert Jánossy Dénes 1944. március 2-án Pusztai Jánosnak erről ezt írta: ,,Ami a pénzügyminiszter úr megjegyzését illeti, a főfelügyelet részére kért személyzet ügyében, azt hiszem, hogy ez a kérdés Szinyei miniszter úrnak a pénzügyminiszter úrral való személyes megbeszélése útján kedvezően volna elintézhető.'' Az Országos Levéltárügyi Tanácsról szóló XII. fejezethez ugyancsak alig érkezett észrevétel. Miskolczy Gyula kifogásolta a Tanács tagjainak számát (ami mind a tervezetben, mind a törvényben meghaladta a harminc főt), ennek felét is elegendőnek tartotta. Hadnagy Albert szorgalmazta, hogy a Tanácsban a törvényhatósági főlevéltárnokokat legalább 5 fő képviselje, Hajnal István pedig azt tartotta helyesnek, ha a magánlevéltárak maguk döntik el, hogy ki képviselje őket. A XUI. Vegyes rendelkezések c. fejezethez nem érkezett hozzászólás. A törvénytervezetben foglaltakat alapvetően Hóman Bálint és serédi Jusztinián véleménye érintette. Hóman Bálint véleményével szemben — bár az Országos Levéltár alapos választ szerkesztett (ezt az előzőekben már ismertettük) —, sőt a proveniencia és a gyűjteményi elv alkalmazásáról és ezzel kapcsolatban a levéltárak és múzeumok eltérő jellegű anyagáról és feladatairól 1944. március 16-án újabb összeállítást is készített, Jánossy Dénes 1944. február 29-én kelt levelében Vladár Gábor segítségét is kérte: küldje meg Hóman Bálint észrevételeire és az általa összeállított tervezetre válaszait, hogy az exminiszter már ezek ismeretében vehessen részt a megbeszélésen. Azt is hozzáfűzte, hogy Szinyei Merse Jenő miniszter is élénk érdeklődéssel várja Vladár Gábor véleményét. Serédi Jusztián véleményével kapcsolatban érdemes szó szerint idézni Jánossy Dénesnek Pusztai Jánoshoz 1944. március 2-án kelt leveléből. ,,A hercegprímás úr megjegyzései igen figyelemreméltóak. Máris nekiláttunk az egyházi és magánlevéltárakra vonatkozó fejezetek szövegének kiegészítéséhez, és amennyire a törvény koncepciója megengedi, igyekszünk a hercegprímás úr kívánságait teljesíteni. Természetesen nem lehet szó olyan fejezetek elejtéséről, amelyek a tervezetnek alapvető részeit alkotják és a katolikus egyházon kívül más igen jelentékeny levéltárfenntartókkal kapcsolatos levéltárvédelmi kérdéseket érintenek. Úgy látom, kissé nehezebb a helyzet a hiteleshelyi országos levéltárak közlevéltár jellege, tulajdonjoga, kezelése stb. kérdésében. Ezt a problémát újabb alapos kutatás tárgyává tesszük, amelynek befejezése után leszek bátor Neked a hercegprímás úr megjegyzéseire összefoglaló jelentést tenni.'' Magyarország német megszállása a törvényelőkészítő munkát is megszakította. Az Országos Levéltárban a műhelymunkák valószínűleg folytatódtak (Sinkovics István értékelte a beérkezett véleményeket, és egy részüket a tervezetbe is bedolgozta), de nincsen nyoma annak, hogy az ügyet a háború befejezése előtt akár a VKM (ahol március 22-től Antal István, augusztus 29-től Rakovszky Iván, a nyilas puccs után pedig Rajniss Ferenc irányította az ügyeket), akár a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa foglalkozott volna.