Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 63 mindenekelőtt a hercegprímással olyan szellemű tárgyalásokat folytasson, amelyek révén elérhető lenne, hogy az egyház motu proprio, saját nemes elhatározásából járuljon eleve hozzá levéltárai megnyitásához. Ez rendkívül megkönnyítené a törvényjavaslat sorsát, és elejét venné esetleges súrlódásoknak. Galla Ferenc 1944. január 7-én észrevételeinek másolatát megküldte az esztergomi prímási hivatalnak is. Kísérőlevelében többek között ezt írta: „Mindenesetre a leglényegesebb rész az egyházi levéltárak kötelező megnyitása. Ha ebbe a nagyméltóságú püspöki kar belemegy, akkor feltétlenül jól körül kell írniok, hogy mit lehet és mit nem megtekinteni. Es annak megállapítása, mint megjegyzem a véleményben, csakis az egyházi főhatóságé lehet illetékesség dolgában. Az államé semmi esetre sem. Nagyon fontos volna, illetve ilyenkor látjuk, hogy mennyire fontos lett volna már a múltban, ha a püspöki kar vagy az egyes főhatóságok az egyházi levéltárak sorsával, kezelésével, tisztán tartásával stb. egyetemes jellegű szabályzatban foglalkoztak volna. Igaz, hogy az olasz káptalani levéltárakban is furcsa dolgokat láttam világhírű kódexek között."

31 Serédi Jusztinián hercegprímás — a hiteleshelyi levéltáraknál már említett — a vallásés közoktatásügyi miniszterhez 1944. január 31-én írt 15 oldalas levelében, mint „volt levéltáros tanár is" tette meg észrevételeit, amelyekben az egyházi és magánlevéltárak ügyeibe való állami beavatkozást a leghatározottabban visszautasította. „Sajnálattal látom, hogy ez a törvényjavaslat az állam hatáskörén kívül eső ügyek felől is rendelkezni kíván, ami az állami omnipotencia további kiépítésére vezet. Rendelkezzék a törvényjavaslat az állam hatáskörébe tartozó levéltárak felől, de ne akarjon rendelkezni az egyházi, hiteleshelyi, valamint magánlevéltárak felől [...]" — írta levelében. A hercegprímás nemcsak körültekintő alapossággal, hanem észrevehetően szakmai élvezettel vetette papírra gondolatait. Rámutatott, hogy az egyház már a HL századtól kezdődően nagy gondot fordított a dokumentumok szerkesztésére és megőrzésére, továbbá, hogy az egyházi előírások napjainkban is megfelelően védik az egyházi szervek iratait —^állami beavatkozás nélkül is. A tudományos kutatást is a legmesszebbmenőén biztosítja. Ő maga is várja Esztergomba a tudományos kutatókat, de nem jönnek. Egyébként mindig lehet ürügyet találni arra, hogy az állam egy-egy egyházi levéltár helyzetét olyannak minősítse, miszerint az iratok védelme érdekében be kell avatkoznia. Az egyházi levéltárak anyagának, mint történeti értéknek biztosítására tökéletesen elégséges volna a törvénytervezet 55. §-a, mely szerint vétséget követ el és hat hónapig terjedő fogházbüntetéssel büntethető az, aki levéltárak állományához tartozó iratot a levéltárak országos főfelügyelőjének engedélye nélkül az ország területéről kivisz. Ez összhangban van az egyházi állam ide vonatkozó törvényével (Lex Pacca). Az természetes, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívhatja az illetékes egyházi hatóság figyelmét arra, hogy egyes konkrét esetekben nagyobb gondot fordítson levéltárára, majd utólagos feljegyzésként saját kezű fogalmazványára odaírta: ,,Ha a törvényjavaslat minden beavatkozást a legfőbb felügyeleti jogból kíván levezetni, akkor feleletem csak az lehet: a legfőbb felügyeleti jog csupán az ellenőrzésre vonatkozik, nem pedig intézkedésre." A hercegprímást a törvénytervezet elutasításában Hóman Bálint is igyekezett befolyásolni. 1944. március 6-án hozzá írt levelében ugyanis azt fejtegette, hogy nézete szerint a tervezett levéltári intézkedések az egyház szempontjából is aggályosak. Az 1929. évi XI. te. ugyanis a hiteleshelyi és más egyházi tulajdonban lévő levéltárakkal szemben meglévő miniszteri felügyelet gyakorlásával egy erkölcsi testületet, a gyűjteményegyetemi (akkor már nemzeti múzeumi) Tanácsot bízta meg. E Tanácsban megfelelő számban vannak a római katolikus egyház érdekeit ismerő és alkalomadtán azok védelmére is hajlandó tagok. A törvénytervezet viszont szakítva az önkormányzati elvvel, egy személyt bíz meg a felügyelet gyakorlásával: az Országos Levéltár főigazgatóját. Ezt a pozíciót ugyan katolikus ember töl31 Prímási Levéltár. Mindszenty iratok, 1473/1947. sz. ügyirat.