Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

60 Balázs Péter ügyekben ne is forduljon hozzá. Ort János csak a főlevéltárnok tevékenységének időnkénti ellenőrzését (a kutatónapló egyidejű láttamozásával), továbbá az esetleges vitás esetekben való döntést tartotta az alispán feladatának. A törvény a kutatás engedélyezését végül is a törvényhatóság első tisztviselőjének hatáskörében hagyta meg. A törvénytervezet a törvényhatósági levéltár oldaláról is említi e kerületi levéltárakat, amelyek felállítása esetén a törvényhatóság levéltára megszüntetésével levéltári anyagát elhelyezheti az illetékes állami kerületi levéltárban. Miskolczy Gyula szerint a törvényhatóságot levéltára megszüntetése esetén kötelezni kellene iratanyaga beadására. Juhász Viktor a törvényhatósági levéltár megszüntetésének lehetőségét ahhoz a feltételhez kívánta kötni, hogy a kerületi levéltár létesítéséről már előzetesen kormányhatósági döntés legyen. Ha a törvényhatóság levéltára a kerületi levéltárba kerül, az anyakönyvi II. példányoknak vissza kell maradniuk pl. a főjegyző kezelésében. A rendelettervezet kimondta, hogy a törvényhatósági levéltárban rendszeresített állásokra kinevezett tisztviselők és egyéb levéltári alkalmazottak a levéltári anyag átadásakor a kerületi levéltárban rendszeresített vagy más közszolgálati állásba a lehetőség szerint átveendők. Azt a tisztviselőt és egyéb alkalmazottat, akit állásában meghagyni vagy megfelelő állásban elhelyezni nem lehet,,,szabályszerű elbánás alá kell vonni". A szabályszerű elbánás alá vonás lehetőségének említése egyértelmű indulatos észrevételeket váltott ki. Balanyi György határozott garanciát tartott szükségesnek a korábbi tisztviselők megfelelő közszolgálati alkalmazására. Bay Ferenc sem tudta elfogadni a szabályszerű eljárásra vonatkozójavaslatot, amelyre a múltban nem egy szomorú példát látott, és aminek csak akkor van helye, ha valaki hivatala ellátására teljesen alkalmatlan. Guoth Kálmán úgy vélte, hogy ez a kitétel lehetőséget ad arra, hogy adandó alkalommal a kerületi levéltárakba — esetleg a levéltárpolitika vezetőinek akarata ellenére is — olyan embereket ültessenek be, akik addig soha sem láttak levéltárat. Vácz Elemér szerint a törvénytervezet e bekezdése az elbocsátásnak eddig ismeretlen formáját jelenti, s ebben mindenképpen kari sérelmet kell látni. Végül is a kitétel a törvény sztövegébe nem került bele. A törvénytervezet szól a főlevéltárnok feladatairól is, amelyet korábban a VÜSZ 237—243. §-ai határoztak meg — erősen közigazgatáscentrikus nézőpontból. A törvénytervezet a törvényhatósági levéltárak szakszerű kezelését és tudományos használhatóságuk biztosítását igyekszik a feladatok taxatív felsorolásával biztosítani: az iratok átvétele, őrzése, kezelése, rendezése, selejtezése, a kutatók rendelkezésére bocsátása, egyszerű és hiteles másolatok, anyakönyvi kivonatok kiállítása, felügyelet gyakorlása mindazon irattárban, amelyek iratai a levéltárban nyernek elhelyezést, ezek selejtezésének felügyelete. Az észrevételek a felsorolást részben pontosítani kívánták, részben kiegészítették olyan feladatok említésével, amelyek elvégzésére valóban szükség volt, de említésüknek nem kellett feltétlenül magában a törvényben szerepelnie. Kovács Béla felvetette: kötelezni kellene a vármegyei főlevéltárnokokat arra, hogy megszabott határidőn belül kötelesek legyenek az egyes községek levéltári anyagát felkutatni, s ezekről jegyzéket készíteni, továbbá hogy a főlevéltárnok levéltáráról leltárt készítsen és azt karbantartsa. Vörös Márton annak kimondását kérte, hogy a főlevéltárnok saját levéltárában is a selejtezés irányítója, mert a selejtezések addigi örökös halogatása után annak megkezdése a jelenlegi levéltárosnemzedéket a munka kizárólagos rabszolgájává tenné, s minden más — képzettségének megfelelő — munkától elvonná. Vácz Elemér szerint a főlevéltárnoknak az irattárak feletti felügyeleti jogáról bővebben kellene szólni. E felügyelet hiánya miatt ugyanis a múltban nagyon sok értékes anyag pusztult el. Sümeghy Dezső szükségesnek vélte e felügyelet kiterjesztését az iktató hivatalok iktatási, de főleg mutatózási módjainak ellenőrzésére is. Ez utóbbinak gyakran kezdetleges, önkényes és szakszerűtlen vezetése a levéltárban is rendkívül megnehezíti egy-egy meghatározott irat kikeresését. Juhász Viktor és Szigethy Vilmos egyaránt szükségesnek tartották annak kimondását is, hogy a levéltár és irattár egymástól elkülönítve működjék.