Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 59 kező törvényhatósági tisztviselők (pl. a II. főjegyző, az árvaszéki ülnök, a tiszti főügyész stb.) elérhetik a VI. fizetési osztályt is. Vörös Márton szerint a városi főlevéltárnokok öregkorukban is ott tartanak, mint az államtudományt végzett 35 éves I. o. aljegyzők, akik szintén a VII. fizetési osztályban vannak. (Egyes megyék az ún. személyi pótlék juttatásával igyekeztek ezen a helyzeten segíteni, a főlevéltárnokok azonban ezt nem tekintették megnyugtató megoldásnak.) A besorolásban és fizetésben valóban meglévő méltatlan helyzet egyes főlevéltárnokoknál már önbecsülésük elvesztésével járt együtt. ,,A télen-nyáron egyetlen körgallérban járó tudós levéltáros is végül lehorgasztott fejjel fogadja el a jobb fizetési osztályban lévő irodaigazgató leereszkedő megvendégelését [...]" — írta Bezerédy Győző. ,,A vármegyei főlevéltárost nem szabad a többi főiskolásnak annyira alatta hagyni. A számvevő pl. a maga érettségijével felmegy a Vl-ba, afőlevéltárnok meghal a VH-ben, kifizetve azzal a különös degradáló pótlékkal a háztartási alapból, hogy kevesebb jusson a vm. háztartására, esetleg tantiémekre. Összejöveteleken a vén levéltárnok kefélheti a rangosabb ifjak cipőjét, banketteken válthatja a tányérukat [...]": írta elkeseredetten Halász Imre, Bars-Hont vármegye , ,úgy csúfolt főlevéltárnoka". A vármegyei főlevéltárnokénál is méltatlanabb volt a thj. város főlevéltárnokának besorolása, aki kinevezésekor a megyei főlevéltárnokkal ellentétben nem a VIEL, hanem csak a IX. fizetési osztályból indult. A törvénytervezet ezt a sérelmet orvosolni igyekezett azzal, hogy kimondta: a vármegye és a thj. város főlevéltárnoka szolgálatát legalább az állami rendszerű VIII., allevéltárnoka pedig legalább az állami rendszerű IX. fizetési osztályban kezdi. (A tervezet a székesfőváros levéltárának e téren kedvezőbb helyzetét érintetelenül hagyta.) Bay Ferenc csak általában szólt arról, hogy ilyen nagy fontosságú, s az egész levéltári kérdésre kiható generális rendezést össze kellene kapcsolni az illetmény kérdésének megnyugtató megoldásával, mert nem közömbös, hogy anyagilag többé-kevésbé kiegyensúlyozott ember végzi-e felelősségteljes munkáját vagy olyan, akinek mellékfoglalkozások vagy egyéb jövedelmi források után kell futkosnia. Házi Jenő és Vácz Elemér arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a törvény nem biztosítja a végzettségnek és a szakképzettségnek megfelelő előmenetelt, az a vidéki levéltárügy visszaeséséhez fog vezetni. Klein Gáspár a megoldást abban látta, hogy a törvényhatósági főlevéltárnokok is ugyanolyan besorolásban részesüljenek, mint az Országos Levéltár tisztviselői. Mások megelégedtek volna részmegoldásokkal is. Ort János szerint a főlevéltárnokoknak legalább bizonyos százaléka érhesse el a VI. fizetési osztályt. A főfelügyelő lenne hivatott arra, hogy egyeseket erre javasoljon. Házi Jenő szerint egy általános státusrendezés lehetetlensége esetén legalább ,,adpersonam " tétessék lehetővé az előlépés érdem szerint. (Ilyen kivételezetten került már korábban az összes főlevéltárnokok közül Házi Jenő és Csobán Endre a VI. fizetési osztályba.) Mindezen törekvéseknek a Pénzügyminisztérium már a törvénytervezet 1944. február 19-i véleményezésében megálljt parancsolt. A kezdő főlevéltárnokok VIII. fizetési osztályba sorolását tudomásul vette ugyan, de mellőzni kérte annak kimondását, hogy a vármegyei és thj. városi levéltárak vezetésére főlevéltárnokot kell alkalmazni. Indokolatlannak látta ugyanis azt, hogy e levéltárak vezetője — tekintet nélkül a levéltárak jelentőségére — minden esetben főlevéltárnok legyen. Nézete szerint kisebb levéltárak vezetését alacsonyabb fizetési osztályú allevéltárnok is elláthatja. (1947-re, a törvény megjelenésére a fizetési viszonyok gyökeresen megváltoztak.) Egyet nem értés kísérte a törvénytervezetnek azt a kitételét, amely a törvényhatósági levéltárban való kutatást a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélyéhez kötötte. Hadnagy Albert szerint a kutatási engedélyek megadásáról már csak azért is a főlevéltárnoknak kell határoznia, mert az alispán a levéltár anyagához mit sem ért. Vácz Elemér arról számolt be, hogy Szabolcs megyében már eddig is az a gyakorlat alakult ki, hogy a kutatási engedély ügyében a főlevéltárnok maga határozott, sőt az alispán külön is felkérte őt arra, hogy ilyen