Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

44 Balázs Péter rak részére az ügyészségi példányok átadásával; jó selejtezési szabályzat sürgős készítése".® Baranya vármegye közgyűlése úgy foglalt állást, hogy a törvényhatósági levéltárak ügyében az 1929. évi XI. te. az alapvető lépést már megtette; s bár a miniszteri rendelet 40. §-ában kilátásba helyezett kezelési szabályzat még nem jelent meg, nem lehet kétséges, hogy a törvény rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtása az autonómia kereteibe kapcsolt levéltárakat ki fogja emelni a szakszerűtlenségből, és hivatva lesz azok működését előbbre segíteni és megerősíteni úgy, hogy tudományos és hivatalos téren egyaránt életképes, a közre hasznos kultúrértékké váljanak. Bár a törvényhatóság maga is szükségesnek tartja a törvényes rendelkezések továbbépítését, a levéltárnokok államosítását az autonómia szempontjából sérelmesnek tartaná. A néhány hónapja megalakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete a levéltárosok közötti kapcsolatok kiépítését, a levéltárosképző tanfolyamok szervezését stb. magára vállalhatja, tehát e cél államosítás nélkül is elérhető. A határozat arra is felhívja a figyelmet, hogy elsősorban nem a törvényhatósági, hanem más közhatóságok, testületek és magánosok őrizetében levő iratokkal vannak a legnagyobb problémák. Ez utóbbi gondolatot emeli ki az államosítást ugyancsak ellenző Veszprém vármegyei közgyűlés is, rámutatva arra is, hogy a törvénynek lehetetlenné kell tennie, hogy a jövőben „helyszűke" miatt bárki is kiselejteztethessen olyan történeti értékű iratokat, amelyek a török, német és más ellenségeink dúlását kikerülhették.

11 Mint az előzőekben láthattuk, az Országos Levéltár 1935 augusztusában azzal hárította el a Sopron vármegye kezdeményezésével való érdemi foglalkozást, hogy már június folyamán megbízást kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a levéltárügy országos rendezésére és a levéltárvédelem intézményes kiépítésére vonatkozó törvénytervezet elkészítésére. Egyik év telt a másik után, és semmi nyoma sincs annak, hogy törvénytervezet elkészítése vagy legalább a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a törvényhatósági és községi (városi) levéltárak és irattárak történelmi jelentőségű anyagára ígért kezelési szabályzata a megvalósuláshoz közelebb került volna. Egy 1944. február 21-én kelt bizalmas országos levéltári feljegyzés szerint ennek az volt az oka, hogy az 1929. évi XI. te. 29. §-a (1) bekezdésének a főfelügyelet gyakorlására vonatkozó rendelkezése a gyakorlatban végrehajthatatlannak bizonyult. A feljegyzés arról is tájékoztat, hogy ebben a kérdésben az Országos Levéltár már 1930-ban állást foglalt, midőn a törvény végrehajtási utasításának tervezetéről véleményt mondott. Csánki Dezső akkori főigazgató megállapította, hogy a szóban forgó § végre nem hajtható, és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa, mint korporativ testület, felügyelet gyakorlására nem alkalmas. Az azóta eltelt idő — vélekedik a feljegyzés írója — igazolta az Országos Levéltár véleményét. Az 1929. évi XI. te. végrehajtása tárgyában kiadott 9300/1935. ül. VKM sz. rendelet 40. §-a a főfelügyeleti jog gyakorlati érvényesítését további (1944-ig meg nem jelent) rendeletekre hárította. Amikor pedig a főfelügyeleti jog gyakorlása valóban halaszthatatlanul szükségessé vált, az 1929. évi XI. te. 29. §-a (1) bekezdésétől eltérő rendelkezésre volt szükség: Teleki Pál, majd Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1938-ban idecsatolt felvidéki, az 1939-ben idecsatolt kárpátaljai és az 1940-ben idecsatolt keleti és erdélyi területeken lévő közhatósági levéltárak és irattárak történelmi jelentőségű iratanyaga — azaz a megnagyobbodott ország törvényhatósági levéltárainak közel 50%-a — felett az 1929. évi XI. tc.-ben megállapított felügyeleti jogukat nem a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa, hanem közvetlenül az Országos Levéltár akkori főigazgatója, Herzog József útján gyakorolták.

12 10 GYSML: 2., Sopron város levéltára. 21.099/1935. VIII. polgm. sz. 11 MOL, Y 1.828/1937. Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezéséről, amelyre Horváth Zoltán levéltárigazgató volt szíves adatokat rendelkezésemre bocsátani, lásd még Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után. (LK 1954. 17.) és Kanyar József: Somogy megye levéltára. Kaposvár, 1962. 160-162. 12 Az aláírás nélküli feljegyzés másolata megtalálható: MOL, Y 7. 232. doboz.