Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

42 Balázs Péter levéltárak igényelhetik, de a vidéken és olykor magánosok kezén lévő értékekről való gondoskodás a tudománypolitika feladatai közül nem hiányozhat. ,,Az állandó mellőzésnek szinte szükségszerű következménye az a tarthatatlan helyzet, hogy a törvényhatósági és más levéltárak sorsa egyedül a levéltár kezelőjének lelkiismeretességén nyugszik és ennek munkaszeretetétől fiigg, mert a) nincsen olyan szabályzatuk, amely ezeknek a levéltáraknak rendezésére és kezelésére irányelveket vagy akárcsak némi útbaigazítást is adna (az ahány ház, annyi szokás elve a levéltárakban ma is rendszer); b) nincsen szakszerű ellenőrzés, amely a levéltári munkálkodásra felügyelne s a visszásságok megszüntetését a közérdek védelmében megfelelő intézkedésekkel elősegítené (sok érték pusztulásának ez a szülőoka); c) végül ezeknek a levéltáraknak nincsen szerves kapcsolatuk egymással és a nemzeti nagy közgyűjteményekkel, és így a bennük levő, igen sok helyen ma még fel sem derített értékeknek a tudományos célok szolgálatára való felhasználása, s a közre való hasznosításra — kevés kivétellel — nem történhetett meg.'' Az alispán előterjesztése a jövőt illetően több fontos javaslatot tartalmazott, így első helyen emelte ki, hogy mivel a levéltárak nemcsak egyszerű ,,irattárak" (amint ezt az elmaradott felfogást sok helyen vallják), hanem egyúttal kulturális értékek tárházai is, a helyesen értelmezett kultúrpolitika nem feledkezhet meg a vidéken lévő levéltári anyag védelméről sem. Ez a gondoskodás azonban nem a belügyi, hanem a kultuszigazgatás körébe tartozik, mert csak ez utóbbinak lehet rendeltetésszerű feladata mindazoknak a kérdéseknek a megoldása, melyek a levéltárvédelem ügyét és az ezzel összefüggő tudományos vonatkozású érdekeket érintik. A továbbiakban az előterjesztés hangsúlyozza, hogy a minden levéltári érték védelmét szolgáló átfogó szervezet megalapozásának és fokozatos kiépítésének feladata csakis egy levéltári törvény megalkotásával készíthető elő s valósítható meg. Végezetül az alispán kifejti, hogy a levéltárügy problémái — államérdekeket érintő és az egész országra kiterjedő vonatkozásai miatt — csakis államosítás útján oldhatók meg. Mivel az államosítás szónak az autonómiák szervezeteiben népszerűtlen mellékzöngéje is volt, az alispán az állami hivatalok egész sorával (adóhivatalok, gazdasági felügyelőségek, kultúrmérnöki hivatalok, pénzügyigazgatóságok, tanfelügyelőségek, erdőigazgatóságok, felügyelőségek és hivatalok stb.) igyekezett bizonyítani, hogy ezek működése — és a közigazgatási bizottság révén a megyei autonómia kereteibe való beillesztése — a megyék jogait semmiben sem befolyásolja hátrányosan. Az államosítás nem érintené a törvényhatóságoknak a levéltárakban lévő értékekre való elvitathatatlan tulajdonjogát sem, viszont a levéltár mint intézmény a közre is hasznosabb lehetne a helyi érdekek minden sérelme nélkül. , ,A levéltári ügy államosítása hathatósabbá, megfelelőbbé tehetné a törvényhatósági levéltárakkal szemben a szakfelügyeletet (1929: XI. te. 29. §), ezt a felügyeletet kiterjesztené az országban bárhol és bárkinél található levéltári értékekre s gyűjteményekre, megvalósíthatná valamennyi levéltár egymással való szerves kapcsolatát, biztosítaná a levéltárak egységes, modern elvek szerint való szakszerű kezelését, lehetővé tenné a közgyűjtemények sorából kirekesztett vidéki levéltáraknak és gyűjteményeknek a tudományos életbe való intézményes bevonását, vagyis a levéltárak és gyűjtemények anyagának a tudományos célú kutatásokra való tervszerű igénybevételét, a levéltári tisztviselői status rendezését, rendszeres elméleti és gyakorlati képzéssel e kor szellemi szintjének emelését és az ebből várható előnyök gyakorlati érvényesülését is. Csak az egész országra kiterjedő egységes állami szervezet tudhatja a levéltárügyhöz fűződő fontos érdekeket minden vonatkozásban eredményesen megvédeni, a még szétforgácsolt erőket közös, vállvetett munkával egyesíteni. Csak egy, az állam erejére támaszkodó szervezet tudhatja majd mindenütt előteremteni azokat az anyagi eszközö-