Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Borsa Iván: Irattípusok a középkori Magyarországon / 27–37. o.

30 Borsa Iván A típusok elnevezésénél kínálkozott ugyan az eredeti latin alakok megtartása, mégis a magyar megfelelőt kellett választani. Ennek fő oka, hogy nem ismert valamennyi irattípus egykorú latin elnevezése. Ugyanakkor van irattípus, amelynek magyar alakja nem alakult ki, így az nem ismert, ezért a latin alakot mint kölcsönszót kellett megtartani. Pl. A fogott bírák által létrehozott döntést tartalmazó irattípus egykorú elnevezése arbitrionalis, ezt egyetlen magyar szóval nem lehet pótolni, tehát megmaradt a latin alak. Van olyan eset is, amikor egy jogi esetre a középkori latinban két kifejezés volt, vagy fázisoktól függően, vagy más megközelítéssel. Pl. reambulatoria és metalis, vagy evocatoria és citatoria, vagy az introductoria és a statutoria. A magyar megfelelő (határjáró, idéző, iktató) az árnyalati eltéréseket figyelmen kívül hagyta. A középkori állam- és birtokigazgatás terén van egy iratfajta, amelyet mint irattípust is fenn kellett tartani. Ez a mandátum. A mandátum mint irattípus a mellékelt összeállításban azokat az intézkedéseket foglalja magában, amelyek nem jogi eljárás során, hanem valami eseti állam- vagy birtokigazgatási feladat ellátása érdekében váltak szükségessé. Összefoglalva: Hogy egy oklevél mely irattípusba tartozik, az határozza meg, hogy azt milyen cél érdekében írták. A fentiek figyelembevételével készült a jegyzék a középkori Magyarországon kialakult irattípusokról magyar elnevezéssel, külön az intitulatioval rendelkezőkről és külön az anélküliekről. A latin eredetinek megfelelő, a gépi adatfeldolgozásnál alkalmazandó szabványos magyar alakot szószedet mutatja. Az irattípusok két jegyzéke nem tart igényt teljességre. Elismerten fogyatékos az egyházi bíráskodás és az igazgatás terén kialakult irattípusokat illetően, ideértve a pápai kancellária által kiadott irattípusokat. Várható, hogy a regeszták egyes adatainak, köztük az irattípusoknak gépre vitele során olyan irat regesztája kerül feldolgozásra, amelynek típusa a mostani összeállításban nem szerepel. Ez esetben a feldolgozó munkát közvetlenül irányító levéltárosnak meg kell majd állapítani az új irattípus magyar és lehetőleg latin elnevezését, s ezzel kiegészíteni a két jegyzéket. Középkori irattípusok

13 adásvétel lásd birtokeladó adománylevél csak birtokadomány; címer-, pallosjog külön (donationales) adoptáló nemcsak fiává, hanem testvérré stb. fogadás is adóslevél készpénzkölcsön átvétele ágensjelentés megbízottak jelentései, főleg városoké (yö. követjelentés) ajánló kegyúri és más ajánló levél arbitrionalis fogott bírákra bízása a pernek, a fogott bírák által kiadott oklevelek éppúgy, mint a hiteleshely oklevele az ő bevallásaikról, működésük meghiúsulásáról átírást elrendelő (transsumptionalis) átíró (transcriptionalis) 13 Az ehhez hasonló első ilyen összeállítás: Kovachich Márton György: Institutum diplomatico-historicum inclyti regni Hungáriáé regnorumque ac provinciarum sacrae illius coronae iuribus obnoxiarum, sublimioribus auspiciis excitatum. Pestini, 1791. 108—112.