Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Buzási János: A Levéltári Közlemények hetven éve / 11–26. o.
A Levéltári Közlemények 70 éve 21 1950. szeptember 25-én Ember Győző telefonon közölte a Közoktatásügyi Kiadóval, hogy a folyóiratot az előző évekhez hasonlóan, 1950-ben sem kívánják megjelentetni. A kiadó ezt nem értette, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia a Levéltári Közleményeket 1949. és 1950. évi folyóiratkiadási tervébe felvette és költségvetésileg is biztosította. Erre hivatkozva próbálta a kiadó október 2-án kelt levelével elérni a döntés megváltoztatását. 22 Ember Győző október 12-i válaszában álláspontját azzal indokolta, hogy , ,a Levéltári Közlemények átszervezése és a szerkesztőbizottság kijelölése most van folyamatban, ezért ebben az évben a folyóiratot már nem tudjuk megjelentetni. 1947—1950-ről összevont számot fogunk kiadni 20 ív terjedelemben. Ennek a számnak a kéziratait 1951. júl. 1-én tudjuk nyomdába adni". 23 Az átszervezésre vonatkozó elképzeléseket egy újabb, 1950. október 21-én kelt, stencilezett,,Javaslat a Levéltári Közlemények ügyében" foglalja össze. Ez az előző évi .Javaslat "hoz képest két új elemet tartalmaz. Először: ,,A Levéltári Közlemények a jövőben nem az Országos Levéltár, hanem a Levéltárak Országos Központja folyóirata lenne.'' Másodszor: ,,Mindegyik tárgykörben a Szovjetunió és a népi demokráciák levéltárügyének figyelembevételén lenne a súlypont, fordítások, ismertetések stb. révén.' ' 24 Az 1947 utáni évek a Levéltári Közlemények megmentéséért bizonytalan eséllyel folytatott harc évei, egyik oldalon az Országos Levéltárral és a Magyar Tudományos Akadémiával, másikon a politikai hatalommal. Az Országos Levéltár vezetősége a folyóirat fenntartása érdekében vállalta a kompromisszumokat, olykor bizonyos engedményeket, s természetesen a rendszer által elvárt, konform frazeológiát is. Röviden: megtett mindent, amit akkor tisztességgel tenni lehetett. Mégis néha már úgy látszott, hogy a háttérben magas szintű politikai döntés húzódván meg, nem érdemes a dolgot tovább erőltetni. A Levéltári Közlemények hiánya nemcsak az egyre hosszabb időre nyúló szünet, hanem új, szokatlan feladatok jelentkezése miatt is, csak fölerősítette a levéltári szakfolyóirat iránti igényt. Ezt próbálta meg legalább részben kielégíteni a Levéltárak Országos Központja által 1951-ben útjára indított új szakmai folyóirat, a Levéltári Híradó. Borsa Iván, a Levéltárak Országos Központjának akkori vezetője erről a következőket írja: „ Ilyen körülmények között természetesen fokozottabban jelentkezik az igény szakmai folyóirat iránt, hiszen a szakmai képzésnek is elsőrendű eszköze volna a Levéltári Közlemények. A Levéltárak Országos Központja alig több mint egy esztendős fennállása alatt egyéb feladatok megoldása mellett — sajnos — nem tudta tető alá hozni a Levéltári Közlemények új sorozatának első számát. Ugyanakkor szükségesnek mutatkozott egy könnyebben megjelentethető folyóirat megindítása, melynek célja: külföldi levéltári cikkek, rendeletek, szabályzatok fordításainak közlése, kisebb tanulmányok, beszámolók közreadása, továbbá ismertetéseknek s a levéltárak híreinek közzététele. Ez a folyóirat hivatott arra, hogy az immár egységes szervezettel rendelkező magyar levéltárügy teljes egységének megszilárdítását elősegítse azáltal, hogy ismertetéseket közöl egyes levéltárak helyzetéről, különböző munkákról, fontosabb újításokról. A Levéltári Híradó nem kívánja feleslegessé tenni a Levéltári Közleményeket, melynek mielőbbi megjelenése valamennyi levéltáros egyik legfontosabb problémája, régi vágya — addig is azonban, amíg ez nem történik meg, a Levéltári Híradó némíkép legalább áthidalni igyekszik ezt a tátongó űrt fordításaival és cikkeivel, amelyek közül egyik-másik majd a Közleményekben is napvilágot fog látni." 25 Mindez a Levéltári Közlemények szempontjából nagyon elismerően és biztatóan hangzik, de bizonyos nehezen megkerülhető kérdéseket homályban hagy. A Levéltári Közlemé22 MOL, 3Y 7.), 1950—1039. 23 Uo. 24 Uo. 25 Borsa Iván: Bevezető. (Levéltári Híradó I. /1951—okt.—dec./ 1.)