Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Kállay István: Kiss József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága, 1731–1745. (Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat, 114.). Bp., 1992. / 216–218. o.

216 Irodalom kiadásból [Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Red. L. Juhász. Szeged, 1932]. Persze, ezzel lényegesen bővült volna a terjedelem, hiszen a német szövegtől sem lehetett volna megtagadni egy bőséges tárgymutatót). Ugyancsak növeli értékét a kiadványnak a hozzá csatlakozó térkép, amely egy korábban tervezettnek korszerű változata. Aligha lehetséges egy ismertetés keretében felsorolni minden elemét annak az álláspontnak, amelyet a kiadók elfoglaltak az Anonymus-kérdésben. Talán egy-egy alapvetően fontos állásfoglalásra azonban érdemes felhívni a figyelmet- Például arra, hogy a kézirat kezdő szavát P(re)dictus formában közlik. Ez azt jelenti, hogy a kéziratban Pdictus alakban megtalálható kezdő szó magyarázatát nem az utóbbi időben jobbára elfogadott P. dictus feloldásban vélik megtalálni, hanem a már korábban is predictus szónak olvasott megoldás mellett törnek lándzsát. A szóban található < > zárójelek azt jelölik, hogy a szókezdő díszes iniciálén nem sikerült felfedezni rövidítésjelet. Mindenesetre a kiadók ezen megoldása szélesre tárta a kapukat azon próbálkozásoknak, hogy azonosítsák a XII—XIII. század fordulóján élt és ismert személyek valamelyikével a Gesta Hungarorum szerzőjét. Általában javára írható a kiadványnak, hogy kritikusan közeledik a szöveg értelmezéséhez, s ez különösen megmutatkozik a Névtelen mester olyan kifejezéseinek magyarázatában, melyek az oklevelek szövegével mutatnak rokon vonásokat. Maga a névtelen szerző hívja fel ugyanis a figyelmet arra, hogy ne vegyük véletlennek az oklevelek szövegének beszüremkedését a szövegébe, hiszen — mint írja magáról — Béla király jegyzője volt hajdanán. Ám ezek — mutat rá a magyarázat — aligha adhatnak fogódzót a névtelenségbe burkolózó szerző leleplezésére, ha szövegszerű összefüggésre lelünk a (ÜL) Béla király neve alatt fentmaradt egy-egy oklevél és a Gesta között, hiszen az oklevéladás egyik ,titka': a bárhol előforduló azonos ügyek mindenütt azonos formulákkal történő intézése, vagyis a fentmaradt oklevélszövegek ritkán árulják el, ki fogalmazta azokat. Ám a formulákat iskolákban tanították, s hogy hol tanulta meg Névtelenünk ezeket, arra is talán következtethetünk szóhasználatából. Míg korábban inkább arra gondoltak, hogy párizsi, tágabban véve franciaországi tanulmányokat folytatott, manapság erősödik az a vélekedés, miszerint valószínűbbnek kell tartanunk itáliai tanulmányait. Itáliai fogalmazást tanító könyv visszfénye ugyanis éppúgy megcsillan a Gesta Hungarorum szövegében, mint bizonyos római jogi fogalmaké is. A jó szövegkiadás, a remek fordítás és jegyzetelés remélhetően újabb és újabb kutatókat csábít itthon és külföldön arra, hogy névtelen történetírónk művével foglalkozzanak, s meghatározzák helyét az európai kultúra tengerében, amelynek egy jellemző cseppje. Érszegi Géza KISS JÓZSEF: A PESTI INVALIDUS HÁZ JÁSZKUNSÁGI FÖLDESURASÁGA 1731-1745 (Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat, 114.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992. 262 p. A szerző a Jászkunság történetének ismert kutatója. 1979-ben publikált művében a Jászkun Kerület parasztságának történetével foglalkozott a Német Lovagrend földesúri hatósága (1702—1731) idején. Jelen munka ennek a folytatása. Ismeretes, hogy a bécsi Udvari Kamara 1702-ben a Jászkun Kerületet törvényellenesen kisajátította, majd eladta a Német Lovag-