Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Szabó T. Ádám: Középkori leveleink 1541-ig. Szerk.: Hegedűs Attila, Papp Lajos. (Régi magyar levéltár, 1.). Bp., 1991. / 208–210. o.

208 Irodalom KÖZÉPKORI LEVELEINK 1541-IG Szerk.: HEGEDŰS ATTILA, PAPP LAJOS (Régi Magyar Levéltár, 1.) Budapest, Tankönyvkiadó, 1991. 774 p. 243 fecs. A vaskos kötet szerkesztői a 30 és 40 év közötti budapesti magyar nyelvészműhely nemzedékéhez tartoznak. Benkő Loránd professzor Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékén szerezték meg az 1980-as évek elején képesítésüket. E könyv első nagyméretű szerkesztői munkájuk, mely terjedelmében messze fölülmúlja bármelyik hasonló egyetemi segédkönyvünket. Az előkészítő munkálatokban E. Abqffy Erzsébet, Bak Borbála, Draskóczy István, E. Sin Ágota, Érszegi Géza, Fülep Katalin, Gericsné Ladányi Erzsébet és W. Schiller Judit vett részt. Lektorálta Barta Gábor és Szakály Ferenc. A munkálatokat Benkő Loránd irányította. A könyv kiadását a művelődési és közoktatási miniszter rendelte el. Nem öncélú a fenti nevek fölsorolása, hiszen ebből is látható: hol, kik, mely korszakok és vidékek kutatói segítettek e terjedelmében és minőségében tekintélyes munkában. Az anyaggyűjtés kezdeti szakaszában magam is részt vettem az időhatárok körüli vitákban, és W. Schiller Judittal együtt a kutatandó magyarországi levéltárak jegyzékének összeállításában. Igaz ugyan, hogy a magyar történeti korszakhatárok (így pl. Benda Kálmán: Magyarország történeti kronológiája. I. kötet. A kezdetektől 1526-ig. Budapest, 1981., 1983.) a mohácsi vésznél húzza meg a magyar középkor határát, de éppolyan indokolt s szakmailag megvédhető Buda eleste: 1541. szeptember 12., a középkori magyar írásbeliség korszakhatáraként (ezt a kezdet kezdetén Érszegi Géza, az Országos Levéltár kiváló szakértője ajánlotta); a magyar főváros török megszállása, a központi kulturális kisugárzás megszűnte, területi központok kialakulása is indokolttá teszi ezt (politikai történetünket illetőleg azonban nincsen okunk változtatni az 1526-os korszakhatáron). A kötet csaknem 250 eredeti forrást közöl irodalmi hivatkozásokkal, lábjegyzetekkel, magyarázatokkal. Kitűnő időrendi, szó- és névmutató segíti az olvasót a tájékozódásban. Ahol lehetséges volt, fakszimilét is adnak, így az értékes anyag , »tökéletes" kutatását is biztosítják. Forrásaik több mint negyven levéltárban és csaknem tucatnyi könyvtárban találhatók. ízlés dolga, ki mit választ ki ismertetése során. Nyelvi alapozásom, Erdélyhez kötődő családi hagyományaim miatt is az egykori,,kilenc záros" kincses városból vettem első példámat. A 16. számú kései középkori magyar töredékes szövegünk, ill. levelünk a Cseh István 1507-ben, Kolozsvárott kelt végrendelete (a keltezés körül van ugyan némi bizonytalanság, de ezt a könyv kiadói jelzik is). E szövegünket — komoly történeti bevezetővel — Jakó Zsigmond közölte a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények c. folyóirat 1962/6:184—187. lapjain. Próbaként összevetem Jakó Zsigmond, Hegedűs Attila—Papp Lajos és Édesapám, Szabó T. Attila kinyomtatott és kéziratos jegyzeteit: — a levél 2. bekezdésének, 2. sora Jakónál: gyermekeié Egytembe (itt a nyomda ördöge működhetett: az utána következő (11) miatt veszhetett el nyomtatásban a szóvégi / (Papp Lajos ezen hozzám intézett szíves levélbeli véleménye elfogadható — legjobb lenne azonban a legszakavatottabb Jakó Zsigmond hangját hallanunk ezen olvasati különbségekről). Hegedűs—Pappnál: gyermeketel Egyetembe Szabó T. Attilánál: gyermekes Egyetembe