Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért / 165–198. o.

A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért 197 16./ A bíboros hercegprímás bejelenti, hogy az iskolák adatainak összesítéséről összeíró lapot fog küldeni. Jóváhagyólag tudomásul. Leszögezi még a bíboros hercegprímás, hogy amikor a rendfőnökök a Püspöki Kar határozatával szemben a VKM-ben megjelentek, ez nem volt helyes. EPL, Ppkijkv., 1948. júl 17-ikijkv. XVII. A Magvar Püspöki Kar 1948. augusztus 1-i közös pásztorlevele a tanítórendeknek az iskolákból való távozásakor Krisztusban Kedves Híveink! Ismeretes, hogy ősi katolikus iskoláink elvételével számos paptanár, 4.500 férfi és női szerzetes kivonult abból az iskolából, amelyet rendje és a katolikus társadalom, vagy annak nem egy fejedelmi áldozatosságú tagja századok folyamán emelt: amelyben nemzedéksorok tanultak Isten- és felebarát iránt való szeretetet, Egyház és haza iránt való hűséget és előkészültek a földi és örökéletre. Ezért az iskoláért, valamint mások gyermekeiért a maga életét tisztán, szegényesen és engedelmesen éveken, évtizedeken át mindegyikük hősiesen áldozatul hozta. Ugy gondolták a nagy életáldozathozatal fölséges pillanatában, hogy ez a tanítónevelő hivatás csak azzal az ásó-kapával szakad meg és ér véget, amely majdan porhüvelyüket földdel betakarja. Nem úgy történt: de ami történt, ha nem is Isten akarata, mindenesetre megengedése. Megpróbáltatásainknak nem a legkisebbje. Értelmi, szívbeli és jeliemi tőkéjük nem áll mostanában az ifjúság rendelkezésére. Vannak helyzetek, amikor a lelkiismeret mond megálljt. Vadócba nem oltanak rózsát, hogy szebb legyen a föld. Némán, hangtalanul megindulnak; el az iskolától, szülők, ifjúság végtelen és könnyes sora között néma tiszteletadástól kísérve [...]" A tanító-nevelő papok, szerzetesek, nővérek százados munkájának méltatására kötetek kellenének, mégse volna teljes az érték felmérése, hisz történelmi és természetfeletti értékről van szó. Legyen elég az írás szava: Sokakat tanítottak (Jób 4, 3) kilenc s félszázados nemzetneveléssel. Az ő tanítmányuk nem az övék, hanem azé, aki őket küldötte (Ján. 7, 16). Az Úr félelmére tanítottak (Zsolt. 33, 12). Irgalommal tanítottak és neveltek (Sirák. 18, 38). Ha a világ nem is volt méltó rájuk (Zsid. 11, 38), a mások tanítására alkalmasak (Tim. H. 2,2), hivatottak és küldöttek felett a Szentlélek ezt mondja: „Szorgalmasan tanították azokat, amelyek Jézuséi" (Ap. Csel. 18, 25). „Akik igazságra oktatnak, tündökölni fognak, mint a csillagok örökké" (Dán. 12, 3). Néma ajkuk, az iskolától távolodó alakjuk is tanít: ,,Ha eljő az idő, amikor a józan tanítmányt nem bírják el (Tim. II. 4,3), amint tanítottak benneteket, maradjatok abban" (Ján. I. 2, 17). Szent Anasztázia nevelő ajkával szólnak tanítványaik seregéhez: „Eddig neveltelek, most hivatott vagy helytállni a próbán. Ez a próba az örökéletre szól". 81 Eredetiben a kipontozások!