Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

Kormányzati audiencia az első zsidótörvény előtt 157 Megdöbbenve vetjük fel e kérdést, de ugyanakkor bizakodva állapítjuk meg, hogy amíg kormányaink abban a szellemben gyakorolják a végrehajtó hatalmat, mely szellem Magyarország Kormányzójának gondolkodásából, egész lényéből fakad s mellyel elérte, hogy egy általános európai nyugtalanság közepette a megcsonkított Magyarország a politikai kalandoktól megkímélt, nyugodt fejlődés szigetje maradt, addig a magyar zsidóságnak nem kell tartania attól, hogy magyarságában, polgári jogaiban megcsorbíttatik. Ennek tudatában a magunk igazában és Főméltóságod szellemében bízva, óhajtunk a nekünk szegezett vádakkal röviden foglalkozni. Ami a zsidóságnak hazánkban való gazdasági elhelyezkedését illeti, ennek adatai eléggé ismeretesek; abból, hogy arányszámán felül jutott érvényesülésre a gazdasági életben, nem lehet vádat kovácsolni a hazai zsidóság ellen, amikor hiszen a magyarországi zsidóság történelmi fejlődése hozta magával, hogy a magyar zsidók főleg közgazdasági téren helyezkedtek el. Mert volt-e vájjon évszázadokra visszamenően más pálya nyitva a zsidóság számára, mint a gazdasági pálya? És akadtak-e a magyar nemzetnek másvallású fiai, akik a gazdasági, főleg kereskedelmi pályára menni akartak volna?! Nem állapítja-e meg Szekfű Gyula alapos történelmi műve is, hogy a rendi Magyarországon nemes ember nem foglalkozhatott kereskedelemmel és azt főként az izraelita lakosságnak engedte át?! Nem állapítja-e meg ugyancsak ez a kiváló történettudós, hogy amikor a nemesi középosztály tagjai birtokaikból kicsöppentek, inkább a megyei, vagy állami hivatalokban keresték elhelyezkedésüket, semhogy gazdasági pályákra mentek volna?! A keresztény társadalom tagjai még a háború előtt való években sem tartották ,,úri" foglalkozásnak a gazdasági pályát és inkább mentek akár a legkisebb közhivatali állásba is, semminthogy a pult mellé, vagy valamely gazdasági vállalat íróasztala mellé szegődtek volna. Ilyen körülmények között: ha már mások e pályákra nem mentek, nem volt-e hasznos a hazai zsidóság munkája a gazdasági életben?! Nem töltötte-e be hivatását a hazai zsidóság a fejlődésnek e legfontosabb termőtalaján oly híven és értékesen, hogy kereskedelmi életünk, iparunk, vállalataink, bankjaink éppen a hazai zsidóság tevékeny közreműködésével emelhették a nemzeti értéktermelést arra a színvonalra, amelyről azt a trianoni katasztrófa sem tudta egészen ledönteni?! A békebeli Nagy-Magyarország erejét, tekintélyét ipara, kereskedelme mozdította elő jelentékeny részben és a gazdasági életnek ez a békebeli megalapozottsága jelentékenyen hozzájárult, hogy a megcsonkított ország Főméltóságod bölcs vezetése mellett a megváltozott körülmények között is megállhassa helyét. Tiszteletlenség volna, ha mi most itt azt fejtegetnék, hogy milyen jelentősége van egy nemzet életében és főleg a magyaréban annak a termelő munkának, melyet az ipar, a bankok, a kereskedelem végeznek. Mi tudjuk legjobban, hogy éppen Főméltóságod milyen pontosan ismeri e termelő tényezők értelmét és értékét a kulturális haladás, a polgári jólét, az ország védképessége, általában a nemzeti fejlődés szempontjából. Hányszor volt alkalmunk felfigyelni egy-egy nagyszabású közgazdasági koncepcióra, — a komphajó gondolatára, az öntöző csatorna tervére, a csepeli kikötő gondolatára, hogy egyebet ne is említsünk — és a légkör, melyben e gondolatok sudárba szökkentek, felment bennünket a kötelesség alól, hogy a felterjesztésben a magyar gyáripar, bankok és kereskedelem nemzetfenntartó hivatását fejtegessük. A magyar zsidóságot a nemzeti fejlődés iránya szükségszerűen erre a vonalra állította: ipar, kereskedelem, tőzsde, gazdasági élet: a nemzeti életnek olyan tényezői, amelyektől az állam boldogulása jelentékeny részben függ. Nem gáncs, hanem elismerés jár, tehát felekezeti különbség nélkül mindazoknak, akik az ipart, a kereskedelmet, a gazdasági életet arra a színvonalra emelték, hogy az oly erőt és tekintélyt tudott adni ennek az országnak, amely erő és tekintély áldásosán éreztethette hatását az összeomlás megrázkódtatásai után is és amely gazdasági erő nélkül nem válhatott volna gazdasági életünk talapzata oly szilárddá, hogy meg nem rendült alapon tudott megindulni az összeomlás után a nemzeti újjáépítés munkája.