Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

154 Szűcs László országra és Magyarországra ránehezedtek s melyet a kisentente zsákmánytbiztosító szövetkezése Magyarországgal szemben nyomasztóbbá próbált tenni. Magyarország egész lakosságával együtt az egész magyar zsidóság is súlyos válságba került, de a zsidóságra nézve ezt a válságot tetézték azok a fájdalmas társadalmi jelenségek, amelyek a magyarországi bolsevizmus után a zsidósággal szemben felülkerekedtek, elannyira, hogy a békeidők egyenjogúságának boldog harmóniája felborult. Bántó törvényhozási és adminisztratív intézkedések is sújtottak ekkor a magyarországi zsidóságra úgy a numerus clausus életbeléptetésével, mint az állami igazgatás intézkedéseinek egész sorozatával, melyek következtében a magyarországi zsidóság kiszorult az összes közhivatalokból és sérelmet szenvedett a földbirtokreformnál, mellőzték a vitézi rendnél, nem részesült a régi támogatásban iskoláinak fenntartására és kenyérkereső exisztenciájuktól is számosan estek el a trafik- és italmérési engedélyek revíziója és egyéb bántó intézkedések folytán. V. Meg kell állapítani, hogy a társadalmi és gazdasági antiszemitizmus fájdalmas jelenségeit a hazai zsidóság, bár keserűen, de törhetetlen hazafias hittel viselte. Egyik vezető politikusának ajkáról hangzott el ezekben a napokban a szózat: ,,— Könnyű a hazát szeretni akkor és könnyű a hazát szeretni annak, amikor a haza dicsőséget, boldogságot ad annak, aki szereti; de a hazát szeretni kell akkor is, ha a haza nem árasztja reánk szeretetének teljességét. Istent imádni kell akkor is, ha Isten porba sújt és mi imádjuk Egy-Istenünket, imádjuk, ha jutalmaz, vagy büntet. Imádjuk akkor is, ha szeretetével tőlünk elfordulni látszik. És imádjuk a mi földi Istenünket: a hazát, bármilyen legyen is sorsunk ebben a hazában." így gondolkozott, így érzett, így viselkedett a magyar zsidóság azokban a szomorú időkben, amikor még a pozitív intézkedések és az egyéni akciók egész sorozata anyagi és erkölcsi létében támadta meg és ezren meg ezren vesztették el állásukat, keresetüket, exisztenciájukat. így érzett és így gondolkodott már az antiszemitizmus első jelenségeivel szemben, amelyek 1918. októberében mutatkoztak, amikor a magyar zsidóság vezetői Budapesten összeültek, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben állást foglaljanak. De amikor a tanácskozás egybeültével kirobbant a szörnyű tény, hogy a háboú elveszett és katasztrófa fenyegeti az évezredes Magyarország területi épségét: háttérbe szorult nyomban minden egyéni sérelem és az ülésen a hazai zsidóság vezetői — anélkül, hogy a maguk sérelmeit csak tárgyalni is próbálták volna — a veszélyben lévő hazáért emelték fel ünnepélyes szavukat és két szózatot intéztek az ország integritása érdekében: az egyiket az ország zsidóságához, kérve őket, hogy amennyiben a sors mostohasága az ország egyes részeit elszakítaná, maradjanak törheteüenül magyarok, — a másikat Európa zsidóságához, amelyben arra hívták fel figyelmüket, hogy a magyarság hazát és jogot adott az ő zsidó vallású polgárainak; a hagyományos magyar szabadelvűség érdeke követeli tehát, hogy Európa minden felelős politikusa akadályozza meg a magyarság széttörését. Ez volt a magyar zsidóság első megmozdulása az összeomlás legelső óráiban. Magától értetődő volt s mi resteljük a legjobban, hogy egy lelkiismeretlen agitációval szemben erre hivatkozni vagyunk kénytelenek. Amikor aztán a bekövetkező felelőtlen kilengéseknek és intézményes kormányintézkedéseknek magyarázatát és mentegetését abban próbálták megadni, hogy mindez azért történik, mert a zsidók zúdították rá Magyarországra a bolsevizmust és a bolsevista vezetők nagyrészt a zsidókból kerültek ki: a magyarországi izraelita felekezeti élet vezetői joggal szállhattak szembe ezzel a vádaskodással és hivatkozhattak arra, számokkal igazolhatóan, hogy a proletárdiktatúra alatt a zsidók éppen úgy sínylődtek a bolsevisták börtöneiben, mint a más vallásúak, a bolsevista gyilkolásoknak éppen úgy estek áldozatául ők is, viszont