Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

Kormányzati audiencia az első zsidótörvény előtt 145 Megemlítette a Kormányzó úr, hogy a razziák sem irányulnak a hazai zsidóság ellen és hogy a küldöttség három tagja bizonyára nem mutat semmiféle érdeklődést a zsidóság azon rétegével szemben, akik az országba beszivárogtak és közismert módon visszaéléseket szoktak elkövetni. Ezekre — mondotta Stern felé fordulva — legfeljebb a hitközségi elnök úr lehetne tekintettel — éppen ezen felekezeti állásából kifolyólag. Kiderült — mondja a Kormányzó úr —, hogy a sibolások miatt felelősségre vont egyének 90%-a ilyen idegen zsidó és talán csak 10%-a alacsonyabb sorban élő postás és efféle, anyagilag rossz körülmények között élő nem zsidó, akik talán azért, hogy beteg családtagjaikat gyógyítsák, — nyújtottak segédkezet a siboláshoz, amit végre is, ha valakinek a családjáról van szó, emberileg meg lehet érteni. De amiképpen a Kormányzó úr nem azonosítja magát azzal az egyénnel, aki péld. külföldön valamilyen meg nem engedett cselekményt követ el akkor is, ha az illető magyar és péld. református vallású, — amilyen vallású a Kormányzó úr is, — azonképpen bizonyosra veszi, hogy a küldöttség tagjai sem akarnak szót emelni a gazemberek és csirkefogók ellen, ha azok zsidó vallásúak is. Ezután arról beszélt a Kormányzó úr, hogy a magyar zsidóság arról nem tehet, hogy a magyar vagyon jelentékeny része a zsidóság kezén van. Ennek magyarázatát ő is abban látja, hogy a nem zsidó társadalom az iparral és kereskedelemmel való foglalkozást eddig nem találta úri teendőnek és ez okból egyenesen az ország nem zsidó társadalma , ,kényszerítette" a magyar zsidóságot arra, hogy a zsidóság meggazdagodjék, mert a jövedelmet hozó kereskedelmi tevékenységet és az iparosítást a magyar úri felfogás szinte kizárólag a zsidó foglalkozás körébe utalta. Arról beszélt a Kormányzó úr, hogy első sorban gazdaggá kell tenni az országot, mert ha az ország gazdag, akkor módja van felkészülni az elveszett területek visszafoglalására is. A gazdagodás egyik jelentős eszköze a kereskedelmi hajózás. A történelem is azt mutatja, hogy azok a népek szereztek világhatalmat, amelyek kereskedelmi hajózást űztek. A phöniciaiak a kereskedelmi hajózásból megszerzett vagyonból tudták megépíteni Karthágót, amely a római világbirodalomnak volt egyetlen számottevő ellenfele. Egy kis állam, — amelynek egy holdnyi területe sem volt —: Velence, kereskedelmi hajózása útján tett szert világpozícióra. Athen ezen tevékenység útján tudta az akkor ismert világot görögösíteni úgy, hogy a gazdagodáshoz vezető út egyik módja a kereskedelmi hajózásnak kifejlesztése. Ezen meggondolás alapján forszírozta ő a komphajózást, azért építtetett most egy másik hajót is és azért helyezett olyan nagy súlyt a punto franco létesítésére, hogy Budapest ezáltal beállítható legyen a világkereskedelembe. Óriási különbség, ha közvetlenül az áru átrakodása nélküli szállítási lehetőség van Magyarország és a külföld között, mintha az árukat egyszer behajózni, azután hajóról ki, onnan vasútra be, onnan megint hajóra átrakni kell. Ezek az ő iniciati vájára létesült intézkedések mind az annyira kívánatos gazdagodás célját szolgálják, amelynek útján az ország már is jelentékeny haladást tett. Azután arról beszélt a Kormányzó úr, hogy ő fiatal korában nagyon keveset tanulhatott magyar történelmet. Ő azt nem is nagyon jól ismeri; amit magyar történelemből — most a néha rendelkezésre álló negyedórás olvasás közben tanulhat, — sok tekintetben nem ad hű képet. Ő erős szociális érzéssel rendelkezik, amit péld. még az ilyen hírben álló és ezért népszerűvé vált Mátyás királyról sem lehet elmondani, aki fényűzően élt, ékszerekkel, drágakövekkel rakta magát körül, mert császár akart lenni. Mária Terézia koráról is beszélt, akinek szerinte tulajdonképpeni uralkodói joga csak Magyarországra terjedt ki, ő tehát csak magyar király volt, mert egyébiránt ő csak férjének, Ferencznek volt a felesége, akit később császárrá választottak és amikor a császárválasztás történt, akkor a Frankfurtban összeült választófejedelmek kiküldöttei közül a porosz távol maradt azzal az indoklással, hogy a várost magyar katonaság szállotta meg és így a szabad vélemény nyilvánítására nincs lehetőség.