Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

FORRÁSKÖZLÉS SZŰCS LÁSZLÓ KORMÁNYZÓI AUDIENCIA AZ ELSŐ ZSIDÓTÖRVÉNY ELŐTT (1937. NOVEMBER U.) THE GOVERNOR'S AUDIENCE BEFORE THE FIRST ANTI-JEWISH ACT (11. November, 1937.): In the shadow of Hitler's Germany ultra right activities were getting more and more strong from the mid-thirtys, spreading without scrupules the antisemitic propaganda. When also authorities started to assist them four Jewish member of the Upper Chamber — characteristic personalities of the Hungárián economic life and also chiefs of numerous jewish cultural and social association — recognizing the dangers to be faced by the Hungárián Jews, asked for audience from governor Miklós Horthy. They drew his attention to the importance of the ecconomic and cultural role of the Hungárián Jews and advised him about their anxieties concerning the fiiture. The governor showed understanding towards ihem though he didn't allow to publish anything about their discussion. After half a year the first Hungárián so called Anti-Jewish act was published, followed by numerous more and more hard measures. Having been hidden until to our days, documents of this audience are published now. A magyar társadalom nem volt antiszemita. Az ún. zsidókérdés a szélsőjobboldal propaganda eszközeként mégis, mindjárt az első világháború végén megjelent a politikai közéletben. Sőt, minthogy a szélsőjobbhoz csapódott volt különítményes tiszteknek jelentős kapcsolataik voltak a felsőbb és a legfelsőbb körökhöz — a , .zsidókérdés" rövidesen a kormánypolitikában is megjelent. Az antant és más, nemzetközi szervek által ellenőrzött konszolidáció idején a politika hátterébe szorultak ugyan az ilyen törekvések, az antiszemitizmus mégis mindvégig jelen volt a magyar közéletben. Hitler hatalomrajutása, méginkább a náci Németország katonai megerősödése nyomán fokozatosan ismét felszínre került a szélsőjobboldal, a szociális demagógia leglátványosabb eszközeként. A Darányi-kormány — bár ismételten fellépett a nyilas-náci szervezkedések ellen, sőt kormányzása idején történt, hogy Szálasit tízhónapi államfogházra ítélték — fokozatosan engedett a hazai szélsőjobboldal nyomásának. A hatóság — diszkréten ugyan — asszisztálni kezdett a zsidóellenes hecckampányoknak, a szélsőjobboldali hangulatkeltésnek. 1937 őszén a rendőrség nagy hírveréssel, ,cionista-bolsevista" összeesküvőket leplezett le, többeket letartóztattak, majd csöndben visszavonták az intézkedést. 1937. november 7-én az idegen, a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők összegyűjtése címén, de alig leplezett zsidóellenes éllel, nagyszabású razziát rendezett a budapesti rendőrség az Erzsébetvárosban és Óbudán. Törvény maradt ugyan még a polgári egyenjogúság, de egyre kevésbé minősült rendfelforgatásnak, ha egyesek kétségbevonták, hogy a jogegyenlőség teljessége a zsidóknak is kijár. Az antiszemitizmus „gondolatszabadságába" pedig hovatovább belefért minden, a zsidóságot illető becsületsértés. Ebben az egyre feszültebbé váló, de még nem végletesen elrontott helyzetben kereste fel Horthyt a magyar felsőház négy zsidó származású tagja. Az audiencián megjelenteket Stern Samu (1874—1946), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságának és számos más bank, vállalat igazgatóságának tagja, királyi és udvari tanácsos, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke vezette. Tagja volt a küldöttségnek Buday-Goldberger Leo (1870—

Mauthausen, 1945) a Goldberger gyár elnök-vezérigazgatója, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesü-