Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Jagelló-kori pecsétkiállításának katalógusa, 1991. szeptember 20.–1992. június 30. / 107–142. o.

Az Országos Levéltár Jagelló-kori pecsétkiállításának katalógusa 109 ziak közül nagy pontificális pecsétet Erdődi Bakócz Tamástól tudunk bemutatni. Szentszéki legátusként vésetett pecsétje stílusában a Bakócz-kápolnára emlékeztet. A hiteleshelyek pecséthasználatá\d\ az országgyűlések is többször foglalkoztak. 1492: XLIV. te. részletesen szabályozza a hiteles pecséttel élő szerzetesi konventek pecséthasználatát, az 1498-as országgyűlés foglalkozott a boszniai káptalan és sági konvent területi hatáskörével, továbbá büntetést szabott ki azokra, akik a káptalanokban hamis okleveleket pecsételnek. Ez az országgyűlés adta vissza a szentjóbi konvent 1492-ben megvont pécséthasználati jogát. A boszniai káptalannak az 1498: XII. te. az egész országra kiterjesztette hatáskörét, s bár ezt II. Ulászló ugyanazon évben a szlavóniai nemesek kérésére eltörölte, ennek nem volt foganatja. Werbőczy Hármaskönyvében azok között a hiteleshelyek között sorolja fel a boszniai káptalant, amelyek hatásköre az egész országra kiterjedt. A csornai konvent levéltára és pecsétje II. Ulászló király 1495-ben kelt, a hiteleshely működését visszaállító oklevele szerint 5 évig a Kanizsaiak kapuvári birtokán volt. Az 1495-ös királyi privilégium a pecsétre Szent Mihály feje fölé csillagot tett. A Veszprém megyei vásárhelyi kolostort a mezővárossal együtt 1511-ben premontrei apácák kapták, s ugyanezen évben hiteles pecsétet nyertek n. Ulászlótól, n. Ulászló újította meg a csázmai káptalan régi pecsétjét is, valamint az egri káptalan kisebb pecsétjét. 1508-ban Eperjes, 1524-ben Szakolca város nyerte el a vörös viasz használatának jogát (Szakolca 1494-es zöld viaszba nyomott papírfelzetes pecsétjét, Eperjes 2,2 cm átmérőjű vörös viaszba nyomott pecsétjét másolat híján bemutatni nem tudjuk. Lásd DL 20209 ül. DL 32112—113, 32124). A városoknál a gipszmásolatok tanúsága szerint gyakoribbak a kisebb pecsétek. Mint Szentpétery írja, a korszak vége felé jelentkezik a törekvés arra, hogy a változó szolgabírák magánpecsétje helyét a megye állandó pecsétje foglalja el. 1492-ben még csak arról határoznak, hogy a szolgabíráknak könnyen felismerhető pecsétjük legyen, s ,,a többi szolgabíráknak és az ispánnak vagy az alispánnak pecsétjeivel együttesen hitelt érdemlő leveleket adhassanak". 1498. január 6-án II. Ulászló király Somogy megyének címert adományozott. Ezt e kiállításon bemutatni nem tudjuk. KATALÓGUS I. II. ULÁSZLÓ KIRÁLY MAGYAR KIRÁLYI TITKOS PECSÉTJE 1493. január 18., Buda II. Ulászló király hozzájárulását adja Tolnai Bornemisza János udvari familiárisa részére a budai káptalan 1490. június 7-én kelt okleveléhez, amellyel Szerdahelyi Danch Pál Bát fortalicium és birtok felét és más birtokokat, valamint a zselizi Szent Jakab apátság kegyuraságát Bornemisza Jánosnak mint fogadott fiának átengedte 4400 arany forintért. Természetes színű viasz pecsétfészekben kerek vörös viasz (7 cm). Középen négyeit címerpajzs szívpajzzsal az 1. és 4. mezőben a magyar vágások, a 2., 3. mezőben a kétfarkú cseh oroszlán, a szívpajzsban a lengyel sas. A címerpajzs fölött zárt királyi korona látható. A hétkaréjban elhelyezett mellékpajzsok: 1. kettőskereszt, 2. Bosznia koronája, 3. dalmát leopárdfejek, 4. szlavón megyét, 5. kétfarkú cseh oroszlán, 6. morva sas. Körirat (renaissance betűs): S SERE PRIN D WLADISLAI D G REGIS HVNGARIE BOHEMIE DALMACIE CROACIE ETC. V 8-1229 (DL 19655), DL 19691, 19679, 19811, 19974, 19867 (V8-15)