Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Hermann Zsuzsanna: Miképp került Divény vára a Balassák kezére? / 61–70. o.

68 Hermann Zsuzsanna kővetőket fogjuk őket megbüntetni, néhány úr kérésére és közbenjárására mégis elálltunk ettől. E híveink nemcsak a maguk, hanem valamennyi országlakónk nevében és személyében is alázatosan rimánkodtak azért, hogy X-et és Y-t szabadon engedjük, és nekik megkegyelmezzünk, kérésükhöz hozzáfűzve, hogy magát Balassa Ferencet is rá kívánják venni arra, hogy elnézze^ nekik a tőlük jogtalanul elszenvedett sebesülését, s ezt jelenlétünkben meg is tették. így királyi kegyességünk és engedékenységünk, amelyekkel a vétkeseket bocsánatban, az eltévelyedetteket támogatásban szoktuk részesíteni, végtére arra vezettek minket, hogy különleges kegyből és könyörületből megbocsássuk X-nek és Y-nak az ellenünk és kapitányunk ellen elkövetett kihágásukat és hűtlenségüket, miként ezt más oklevelünkben is kinyilvánítottuk. Tettük ezt azonban azzal a feltétellel, hogy erről soha többé sehol említés ne essék, ne merészeljenek e megsebesítessél kérkedni, és semminő más módon, egyetlen Balassa Ferencet és embereit sértő szóval vagy tettel se váltsák ki Balassa Ferenc rosszallását, hanem véglegesen megnyugodott és békés lélekkel ez ügyön csendben túllépve, igyekezzenek inkább mindenben a kedvében járni, s őt egyre jobban megbékíteni. Ha pedig a jövőben nyilvánvalóan megállapítható és bizonyítható lesz, hogy szóval vagy tettleg megszegték e feltételt, úgy e kegyelem semmit se segítsen rajtuk, és nyomban a korábbi hűtlenségüket elkövetőkként kell őket megítélni.'' Végezetül a király a szokványos szöveggel tiltotta meg X-nek és Y-nak — vagyis a nádornak és az ország többi bírájának —, hogy a kegyelemben részesülteket megbocsátott vétkük miatt zaklassák. A formuláskönyvbe tehát a kegyelemlevélhez mellékelt, a fentiek alapján sejthetően 1512 elején kiállított parancslevél került, az a dokumentum, amelyet „a bíróságon belül és kívül" igazolásukul és védelmükben bemutathattak a kegyelemben részesültek, azaz nemes X és Y. A kódok feloldásában, akárcsak a kérvényében, itt sem az első okozza a gondot. Az, úgy vélem, behelyettesíthető Szobi Mihály nevével annak ellenére, hogy az oklevél nemeseknek titulálta a bűnösöket. Igen valószínűtlen ugyanis, hogy a verekedésben részt vett nemes familiárisok mellett álltak volna ki az urak — élükön, teszem hozzá önkényesen, de nyugodt lélekkel, Szapolyaival — ,,nemcsak a maguk, hanem valamennyi országlakónk nevében és személyében is". Ez a fogalmazás Szobi Mihályt, az „országlakók" vezérét mutatja be, a szó tág és szűk értelemben egyaránt használt jelentései közül a legszűkebbet, a vitézlőkre korlátozottat választva. Nem hiszem, hogy tévednék, ha a vétkesek (illetve egyikük, ha az Y nem Sági Balázs vagy valamely más vitézlő nevét rejtette) nemessé lefokozását ugyanannak a dramaturgiai csavarintásnak tulajdonítom, amellyel a sértettet viszont nagyságossá (magnificus) léptették elő. Szobi Mihály nyilván „csendben túllépve az ügyön" óvakodott attól, hogy e megsebesítessél kérkedjék. (Bár ki tudja. Talán nem volt ártatlan abban, hogy kérvénye mások okulásául a formuláskönyvbe került.) Balassa Ferenc így Divény várának falai közé rejthette szégyenét, hogy királyi huszárkapitány létére egy hősiesnek nem nevezhető verekedésnél holmi nemesi vagy ne adj'Isten jobbágy sorban lévő szolga kirepítette a nyergéből. WIE KAM DIE BURG VON DIVÉNY ZUR HAND DER FAMILIE BALASSA? Zsuzsanna Hermann Im Herbst 1506 starb János Ongor von Nádasd der Jüngere, das letzte männliche Mitglied der Familie. Seine Besitze gingen aufgrund eines in 1473 geschlossenen gegenseitigen Erbvertrages an Mihály Szobi, den väterlichen Freund und Kampfgefährten von István Wer-