Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - IRODALOM - Pálffy Géza: Unger Mátyás emlékkönyv. Emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére, és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Szerkesztette: E. Kovács Péter, Kalmár János, V. Molnár László. Budapest, 1991 / 219–224. o.

224 Irodalom nem az eredeti anyakönyvek, hanem brünni másolataik alapján készült. A lista részletesebb elemzése nélkül is megállapítható, hogy a Habsburg Birodalom második vonalát képviselő egyetem elsősorban a XVII. századi felvidéki nemesség (Alaghyak, Pálffyak, Wesselényiek stb.) és városi polgárság; s a katolikus székelyek, valamint a pálos rend körében örvendett igazi népszerűségnek. Ortutay András elsősorban különféle feudális kori összeírások és anyakönyvek segítségével követi nyomon az esztergom-szenttamási zsidóság történetét a XVIII—XIX. században (227—232.). Míg az 1760-as években még csak néhány családból álló hitközség élt a városban, addig az 1822-től kezdődő főszékesegyházi építkezés jelentős mértékben elősegítette a zsidóság szenttamási megtelepedését. A gazdasági konjunktúrának köszönhetően a zsidó kereskedők Esztergomban és környékén egyre inkább kiszorították a rác és német mercatorokat. Ez a folyamat végül ahhoz vezetett, hogy Esztergom szabad királyi városa — ha súlyos feltételekkel is — már az 1840. évi törvény előtt engedélyezte a zsidók betelepülését, végleg megszüárdítva ezáltal az esztergomi zsidó közösség alapjait. A herceg Esterházy hitbizomány süttöri uradalmának igazgatását és ennek speciális uradalomtörténeti vonatkozásait ismerhetjük meg a XVTQ. század második felében Borsodi Csaba tanulmányából (233—239.). Ezen különlegességek mindenekelőtt az Esterházy Miklós idején Eszterházán végzett kastélyépítkezésekkel hozhatók összefüggésbe. 1775—1780 között ugyanis olyan új, a kastély különös igényei miatt létrehozott tisztségek (pl. Schloßpfleger, Obergärtner, kastélydarabontok stb.) jelennek meg, melyek szorosan véve nem az uradalmi igazgatás részei. Felállításuk oka — amint azt a szerző a családi levéltár kimutatásai alapján bizonyítja — az volt, hogy az alsó fokú uradalmi igazgatás ezen új szolgáltatótevékenység ellátására képtelen volt. A hitbizomány központi szervei ezért az új tisztségeket elsősorban az Európa nyugati feléből az Esterházy birtokokra került szakemberekkel töltették be, így kívánván lépést tartani a XVTQ. századi fejlett Európa kultúrájával. Hermann Róbert jelentős forrásbázisra épülő dolgozatában a fel-dunai hadtest hadianyag- és élelmiszerellátását vizsgálja az 1848—1849. évi téli hadjárat időszakában (241—256.). Szinte napról napra nyomon követhetjük a szekéroszlopok vonulását; a téli időben olyan fontos ruhaneműk és lábbelik beszerzését; a vármegyei és egyéb pénztárakban található készletek lefoglalását és hadianyagra költését, valamint Görgey néhány tisztjének áldozatos munkáját. De megismerhetjük a nehézségeket is: a január végi „botrányos seregélelmezést", az intendantúra tudta nélküli cukor- és kávéelárverezést, a Lőcsén maradt 370 szekérnyi posztó elvesztését stb. Mindezek ellenére megállapítható, hogy ha Görgey hadjárata a lehetőségek viszonylatában félsiker volt is, a fegyvergyártáshoz és pénzveréshez szükséges készletek megmentése nagymértékben hozzájárult 1849 tavaszának katonai sikereihez. A kötetet Bak Borbála mintaszerűen összeállított bibliográfiája zárja, mely három fejezetre tagolva sorolja fel Unger Mátyás szakirodalmi munkásságát (257—296.). Az első rész időrendben haladva, évekre bontva az önálló köteteket, tanulmányokat, cikkeket, recenziókat és fordításban kiadott munkákat; a második Unger Tanár Úr tankönyvírói munkásságát; végül a harmadik a többéves szerkesztői munka eredményeként megjelent kiadványokat veszi számba. Összegezve megállapítható, hogy a kötet tanulmányai új adatokkal gazdagítják a feudális-kori magyar történelem megismerését és méltó módon tisztelegnek a történészpedagógus, Unger Mátyás emlékének. Pálffy Gém