Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Engel Pál: Salgai Miklós / 15–26. o.
20 Engel Pál egyik várát leromboltatta. Windecke úgy tudta, hogy jelentős vár volt „tizenhat teremmel", és valószínű, hogy maga Salgai is építkezett rajta. A mai csekély romokból mindez nem ítélhető meg, a rombolást minden jel szerint alaposan végezték el. A várhoz számított kilenc felüt (Jenő [Diósjenő], Szokolya, Perőcsény, Pásztó, Szakállos, Mikola, Lontó, Orzsány, Zalába) hiánytalanul 1437-ben nevezik meg 38 , de részben már 1422-ben (ötöt) és 1423-ban (nyolcat) is említik őket Salgai birtokaként. 39 Közülük Szakalya és Mikola (Vámosmikola) vámhelyeket 1429-ben Palóci Máté országbíró kezén találjuk, amiből következik, hogy ekkoriban ő volt valamilyen címen az uradalom birtokosa. 40 1435-ben már Losonci László tartotta kezén Jenő, Szakalya és Perőcsény falvakat tartozékaikkal ,,és a Salgó vár tartozékain (inpertinentiis castri Salgo) levő más falvakkal" együtt. A király ekkor birtokcsere útján megszerezte tőle az uradalmat, és helyettük Salgai volt erdélyi birtokait engedte át. 41 Úgy látszik, hogy Losonci a lerombolt vár tartozékait anyja, Szécsényi Dorottya öröksége és leány negyede fejében kapta meg a királytól valamikor 1429 után. Zsigmond, miután visszacserélte, 1437-ben Lévai Cseh Péternek zálogosította el 42 , ezóta a kilenc — később nyolc — falu a 19. századig a lévai uradalom részét képezte. Szécsény mezőváros (Nógrád m.) és tartozékai: Almás és Sztracin felét, mint említettük, 1439-ben Albert adta vissza Szécsényi Lászlónak. Az uradalom többi falva a jelek szerint nem esett elkobzás alá. Nagycsalomja helység (Hont m.) 1374-től ismert Szécsényi-birtokként. Szentlőrinc, Szügy és Riba falvakkal 1439-ben Erzsébet királyné kapta meg férjétől, mint Borbála királyné egykori birtokát. 43 1420-ban még Salgaié és gyámoltjáé, Szécsényi Lászlóé, 1423-ban Szentlőrinc és Csesztve (Nógrád m.) szerepel Salgai birtokaként. 44 Szentlőrinc utóbb Palóci Lászlóé lett, aki 1456-ban mint Salgai egykori birtokát ajándékozta el familiárisának, Jánoki (Vajdai) Lászlónak. 45 Szeli (Alsószeli) helység (Pozsony m.) vámmal és officialissal. 1313 óta volt a családé. 1413-ban Salgaié. 46 1438-ban Albert Bazini Györgynek adta. 47 Csuda helység (Bars m.) fele. A birtok Génnyel és Csattával együtt 1386-tól volt a családé. Mivel 1435-ben csak a fele volt Szécsényi Lászlóé 48 , fel kell tennünk, hogy a másik fele Salgai vagyonához tartozott. Sóskát egész birtok, Káposztásmegyer és Százhalom fele Érd és Berki részeivel együtt szintén Salgai-jószág volt, és közülük Káposztásmegyert 1426-ban királyi kézen találjuk. 49 Mint 1467-ben megtudjuk, a felsorolt javakat Zsigmond 6000 aranyért eladta egy bizonyos Günther Stossnak. 50 Káposztásmegyer másik fele Szécsényi Lászlóé volt 1460-ban. 51 Az erdélyi birtokok, összesen 21 helységben: Teke fele (Kolozs m.), Nagysajó fele (Doboka m.) és Sárpatak fele (Torda m.) tartozékaikkal, Zsidve és Bolkács fele (Küküllő m.), Lándor, Hejőd és Acintos fele (Fehér m.). Az itteni Szécsényi-uradalmakból Salgait illető 38 1422: Erdődy lt. i. h.; 1437: Dl. 65884. 39 1422: DF 249199; 1423: DF 248335. 40 DF 248622. 41 Bánffy I. 604. 42 Dl. 65884, 11524, 88127. 43 Teleki József gróf: Hunyadiak kora Magyarországon. 1—12. köt. Pest, 1852—1863. X. 47—49. 44 1420: Dl. 69395; 1423: DF 248235. 45 Dl. 50299. 46 1313: Anjoukori okmánytár. Szerk. Nagy Imre etal. 1-7. köt. Bp., 1878-1920. 1. 289; 1407: Zs. II. 5820; 1413: DF 207781. 47 Dl. 13175. 48 1386: DF Seilern lt. ID-U9; 1435: Dl. 12934. 49 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Cura et studio Georgii Fejér. Tom. I— XI. Budae, 1829—1844. (továbbiakban: F.) X/6. 842. 50 Héderváry I. 323-4. 51 Dl. 15444.
