Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Vajay Szabolcs: A könyvtáradományozó Ráday Gedeon / 193–213. o.

208 Vajay Szabolcs Mi derül ki ezekből a táblákból? A XIX. századi magyar arisztokrácia zömével ellentétben, Ráday Gedeon gróf ősfája gyakorlatilag hiánytalan, míg a társadalomelemzés hármas szempontja tekintetében összetétele egyértelműen homogén: magyar és protestáns, a középbirtokos nemesi réteg szintjén. Jellemzője továbbá a személyi változatosság: ha azonos családnevek előfordulnak is, a hét vizsgált nemzedék keretében egyetlen nyomát sem lelni ama beltenyészetnek, amely a korabeli szabvány-arisztokráciára — legyen aulikus, vagy erdélyi peremvidéki — sokszor már a negyedik nemzedék szintjén is gyakori.

30 A gén-kumuláció e tágabb hozama nyilván kihatott a megfigyelhető fizikai és szellemi életerőre. Vegyük részletezőn is sorra fenti észrevételeinket. — A szóvá tett minimális őshiány a hetedik nemzedék négy tagjára szorítkozik (TV. tábla 86/87 és VI. tábla 102/103). A két apa családneve itt is adott, csak keresztnevük nem pontosítható; teljes hiány mindössze két anyát érint, akiknek társadalmi besorolása tekintetében mindazonáltal nem foroghat fenn kétség.

31 A név szerint ismert 124 ős közül mindössze kilenc visel német, három pedig délszláv eredetű nevet;

32 a többi mind színmagyarnak tekinthető. A fenti tizenkettő is épp csak nevében idegen: évszázadok óta magukat magyarnak valló besztercebányai polgárok, akik nemzedékeken át a Magyar Királyi Kamara, a pénzverés, vagy a bányászat keretében ténykedtek, s épp e tekintetbeni érdemeikért emeltettek utóbb magyar nemességre. E közjogi integráció egyetlen kivétele a kamarai főtisztviselőt adó Ernst von Rosenau család, amely mint már korábbi nemes került Csehországból magyar közszolgálatba.

33 — A két délszláv néwiselő ősei a török pusztítás elől húzódtak a biztonságosabb Felvidékre, hol is már nemzedékek óta integrálódtak új társadalmi közegükbe, névhasználatukban őrizve csupán eredethagyományukat. Eme, inkább csak hipotetikus megszorítással, továbbra is marad száztizenegy színmagyar ős, azaz 91,25 százaléknyi. Ritka számarány XIX. századi arisztokráciánkban.

34 Térjünk át a protestáns elithez való tartozás szempontjára. Katolikus beházasodás úgyszólván csak a hatodik és hetedik nemzedékben jelentkezik. Ott is csak a protestáns hitről való visszatérés eredményeként, a Révayak és Szent-Iványak egy-egy ágán. Mindkét esetben épp az áhított címszerzést elérendő. Egyikükét annyi, ,túlbuzgalom" övezte, hogy a korszellem érzékeltetésére megér egy említést. Gedeon grófnak két őse került 1687-ben Caraffa eperjesi vértörvényszéke elé. Egyikük, Radvánszky György (VEtt. tábla 56), életét vesztette kínoztatása során; a másik, Királyfelvi Roth János (VII. tábla 52), súlyosan ,,csigáztatott", de váltság fejében élve szabadult.

35 A Caraffa-toborozta magyar bírák között viszont ott ül a rekatolizált Szent-Ivány László eperjesi kapitány (VIII. tábla 58), akinek udvarhűségét 1692-ben kamarai tanácsosság és bárói rang jutalmazza.

36 Protestáns hiten maradt leánya, 30 Említsünk kuriózumként egy XVÜI. századi Bethlen grófot, akinek mind a négy nagyszülője, — Bethlen volt... 31 Villám Anna szülei alkalmasint a birtoktalanok, Jeszenszky Éváé pedig a középbirtokos nemesi réteghez tartozhattak. 32 A Királyfelvi Gerhard (H. t. 69), a Királyfelvi Róth (VH. t. 13—26-52-104), Schiffert (VII. t. 105), Ernst von Rosenau (VII. t. 53—106) és Wagner (VII. t. 107), illetve a Hoporszorom (V. t. 45—90) és Gusich (VII. t. 109) családok. 33 Ernst, Georg: Registraturs-Direktions-Adjunct b. d. kais. Hofkammer; Wappenbesserung, Prag, 11. n. 1610., vö. Karl Friedrich von Frank: Standeserhebungen und Gnadeakten für das Deutsche Reich und die österreichischen Erblande, bis 1806. I. (A—E), Schloss Senftenegg, 1967, 282. 34 E ténykörülményhez bőven szolgáltatnak bizonyító adatot a még kiadatlan kamarási ősfák, amelyekbe Szluha Márton (Budapest) és Vásárhelyi Miklós (New Rochelle, NY, USA) jóvoltából nyerhettem betekintést. 35 Pap Dénes: Radvánszky János naplója. Adalék az eperjesi vértörvényszékhez. (Magyarország Polgári Nagy naptára, 1870.) 36 A családi hagyományok László „grófságáról" tudnak; ugyanígy említi Nagy Iván, 1690-es téves dátummal (vö. NI X. 630). Az eredeti adomány egyértelműen bátorságot mond (vö. LR XXII. 142), és címer-módosításról is rendelkezik, vö. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Címjegyzéke, n. Címereslevelek., 4. kötet, Bp., 1938. 253, 618. sz. (továbbiakban: Áldásy: Címereslevelek).