Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

Hunyadi Mátyás és a Perényiek 189 kiterjedésű uradalma miatt értékelődött fel. A két uradalom szerepelt azon egyezségben is, melyben a herceg kezén tartandónak ítélt birtokokat határozták meg a rendek 1490-ben.

m A Perényiek ellen indított háború egybeesett az 1482-es birtokadományozási fordulattal: a király ettől kezdve csak fiának adományozott nagyobb birtokokat, részben az elfoglalt Perényi-birtokokra támaszkodva fia uralma biztosítása végett Cecei Kis Mátéval az élen egy négy megyéből álló területi tömböt hozott létre.

103 A hatalmaskodás bűne egy-egy hasonló eljárás igazolásául mindig jól jött Mátyásnak, Laki Thuz Osvát ellen is hasonló indokkal járt el.

104 Perényi István csak néhány évvel élte túl a megpróbáltatásokat. Az csak természetes, hogy a családi hagyomány durva jogsértésnek tekintette Mátyás eljárását. Perényi Imre, a későbbi nádor, 1493-ban e szavakkal beszélt róla: „melyeket — ti. Terebes, Füzér, Csorbakő, Fülek, Újvár, Sztropkó várát és más birtokokat — a nagyhatalmú Mátyás király tőle és atyjától nagy megaláztatásukkal, igen súlyos elnyomásukkal, méltóságuk kárára erőszakosan foglalt el".

105 Ha e bevallást szóban tették meg, könnyen lehet, hogy a budai káptalan jegyzője a néhai uralkodó neve elé az igencsak kétértelműpotentissimus jelzőt valami jóval egyértelműbb kifejezés fordításával írta le. 1489. február 13-án Terebesről Füzér határjárása ügyében írt Imre ügyvédjeinek: Báthory István azt tanácsolta neki, hogy privilégiumaikat Hásságyi Istvánhoz és Bogádi Mihályhoz — Hásságyi Báthory ítélőmestere, Bogádi alországbírája volt — nyújtsák be, mivel Báthory ez ügyben oly levelet küldött ezeknek „hogy ügyünkről úgy gondoskodjanak, mint a magukéról".

106 Másfél év múlva Perényi Imre Báthory val együtt János Albert híveként agitált a királyválasztó országgyűlésen, sőt a lengyel herceg mellett később is kitartott. A bárói ág több évtizede távol volt az országos politika alakításától, mikor János — az ifjabbik János fia — élete utolsó évtizedében újra a hatalom közelébe került. 1485-ben már Beatrix környezetében találjuk. Aulicusának nevezi ekkor őt a királyné egy birtokügyben kiküldött bíróként delegálva, később is számos ügyben járt el.

107 Szolgálata közben csakhamar meg kellett tudnia azt is, hogy az utolsó mátyási évek legfontosabb politikai kérdésében, a trónöröklésben a királyné és a király közt már-már kibékíthetetlenek az ellentétek. 1489. november 3-án Mátyás János számára perhalasztást adott, mondván a római királyhoz küldendő követségben lesz elfoglalva.

108 Az oklevél első ízben nevezi királynéi ajtónállómesternek. Beatrix őt már minden bizonnyal maga választotta udvartartása élére, a legbizalmasabb királynéi állással ruházva így fel. Vajon milyen követségbe tervezték őt kiküldeni? Mátyás 1489 nyarán úgy találta, Miksában nagyobb a kompromisszumkészség, mint apjában, vele talán különbékét tudna kötni. Feljogosították erre a reményre közös észak-itáliai érdekeltségeik is. Miksa júniusban elküldte Magyarországra követeit, akik már egy MiksaMátyás személyes találkozót is kitűztek Melkbe szeptember 8-ra. Ez részint UJ. Frigyes ellenállásán, részint Mátyás betegsége miatt nem valósult meg. Szeptember 10. és 19. közt Linzben tárgyalt a Filipec János váradi püspök vezette magyar delegáció, Jákob Zackel Laibachban az idős császárral találkozott, kit Corvin János örökösödésének biztosításáról kellett volna meggyőznie.

109 Mátyás azonban nem tett le továbbra sem a különtárgyalásról. Hyppolit érsek november 15-én Budán kelt levelében arról tájékoztatta apját, hogy a király 102 Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János 1473—1504. Bp. 1894. 176. 103 Engel: 34. jegyzet 300., Kubinyi András: A megyésispánságok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái (A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 1982/16./) Veszprém, 1983. 104 Teleki 4. köt. 412. 105 Dl. 86015: ,,.. .per potentissimum regem Mathiam ab eiusdem et dicti sui genitoris manibus non sine eorum ignominia, gravissimaque oppressione et honoris detrimento violenter occupatorum..." » Dl. 82001. 107 Dl. 71005, 71006, 71013, 71015. 108 Dl. 71017. 109 Kari Nehring: Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich HJ. und das Reich. München. 1975. 187.