Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

176 Tringli István risuk a helybéliekkel együtt fegyveresen űzte el az iktatókat, kik dolguk végezetlenül voltak kénytelenek odébbállni. A birtokfoglalásra és iktatásra utasító parancsok nem véletlenül emlegetik a lefoglalandó birtok javainak rejtegetőit sem. Olnodi Cudar Jakab vagy a zavarosban halászva, vagy a Perényiek kérésére — esetleg mindkét indokból egyszerre — az elítéltek lovait, barmait és más jószágait Ólnodon elrejtette, nyomatékos felszólításra sem volt hajlandó előadni, ezért meg is idézték a felperes ellenében. Szilágyi Erzsébet azonban nem sokáig élvezhette a kezére került felvak frissen learatott termését — már amit nem rejtettek el előle. A következő év április 16-án Mátyás király megkegyelmezett az elítélteknek, mentesítette őket a hatalmaskodás, a főváltság következményei alól mind a szentmiklósi erdőt — melyet Munkács várához tartozónak nevez —, mind Polgárt illetően, egyben minden ezekből fakadó kártól, mely a Perényieket akár a bíróság, akár Erzsébet asszony részéről érte. Munkács tartozékainak jogait azonban továbbra is érintetlenül hagyta. Még ezen a napon sorra értesítette erről a lefoglalt birtokok elöljáróit, megparancsolva nekik, hogy a jószágokat bocsássák vissza a Perényieknek. Ilyen értelmű felszólítást kapott Szilágyi Erzsébet deákja, Pál mester a Pest megyei Vidám, Lengyel Jakab debreceni tiszttartó Polgárt illetően, a vidámi lakosoknak külön is megparancsolták, hogy ezután régi uraiknak engedelmeskedjenek. Ezekből az is kiderül, hogy a király anyja mely birtokközpontokhoz csatolta új szerzeményeit.

1 Minden bizonnyal a többi birtok ügyében is születtek ilyen utasítások. Még a per formalitása sem rejtheti el, hogy ne éljünk a gyanúperrel: az 1465-ös nyári ítéletek nem a Perényiek és Mátyás közti konfliktusok sorozatát nyitották-e meg, melyek még kétszer vezettek összeütközéshez? A problémás viszony okainak felderítéséhez nem tanulság nélküli a nagyhatalmú família és az országos viszonyok néhány korábbi történését áttekinteni. A Perényi nevet három ág viselte,* melyeknek a közös néven kívül alig-alig volt közük egymáshoz. A család három ágra szakadása szinte abban a pillanatban bekövetkezett, amikor az utókor számára színre léptek. Az utolsó Árpádok idején élt Orbán — ő az első Perényi, kiről tudomással bírunk — három gyermeke külön-külön próbált szerencsét és gyarapították szorgalmasan birtokaikat, közös öröklött birtokuk alig, külön-külön szerzett annál több volt. Egy a XVI. sz. második felében lezajlott perben hozott ítélet csak a névadó Perényit ismerte el mindhárom ágat illető jószágnak.

2 A három fiú által alapított egyik ág a rihnói, krompachi vagy karászi nevet viselte, néha egyszerűen csak nemesi ágként emlegetik a genealógiák. Ők elsősorban Sáros és Szepes megyékben szereztek nagyobb birtokokat. Az egyes ágak, így ez is, további alágakra oszlottak, ezek egymástól elkülönítve birtokoltak. A szepesi várukról Rihnói és Perényi nevet felváltva viselő Miklós lovászmester halála (1420) után a krompachi alágra szálltak a birtokok, egyben a Richnói név is. A Karászi nevet a család utolsó tagjai viselték, ebben a még 1330-ban szerzett szabolcsi faluban és a körötte fekvő néhány birtokrészben húzta meg magát az egykor jobb napokat látott késmárki kapitány: Pál is, kinek maradékai az átlag köznemesitől semmiben el nem térő életüket itt élték le a család fiágon való kihaltáig, 1514-ig. Innen a genealógusok eufemisztikus „nemesi ág" megnevezése. Birtokai ugyanis még 1441-ben Giskra felvidéki uralmának kezdetén a cseh condottiere kezére jutottak. Rihnó 1462-es visszafoglalása után a Rozgonyiaknak és a Szapolyaiaknak adta Mátyás „felszabadított" falvaikat. Az országos politikába ekkor már nem folytak bele.

3 • 1 Dl. 16210. és 16236. 2 Komáromy András: A Perényiek a mohácsi vész előtt. I—II. (Nagy Iván családtörténeti értesítő. Bp., 1899. 52.) 3 Kómáromy: i. m., Engel Pál: Zsigmond bárói: Rövid életrajzok. (Művészet Zsigmond király korában 1387—1437. Bp., 1987.

1.) 437. Köszönettel tartozom Engel Pálnak, aki genealógiai gyűjtéséből átengedte a családra vonatkozó tábláit, melyek az előző tanulmányhoz képest sok újat tartalmaznak. * A leszármazási tábla az utolsó lábjegyzet után.