Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Szakály Ferenc: Javaslat a „Monumenta archivalia historiam regni Hungariae maedii aevi illustrantia” munkálatainak beindítására / 157–173. o.
, Monumenta Archivalia Históriám Regni Hungáriáé Maedii Aevi Mustrantia'' 169 Legkevésbé — az okleveles anyag tetemes hányadát kitevő — periratoktól, hiteleshelyi kiadványoktól és a vármegyei és városi belső ügyintézés dokumentumaitól remélhető köztörténetileg is hasznosítható információ. 20 Az átnézendők sorából azonban automatikusan ezek sem rekeszthetők ki, hiszen előfordul, hogy például egy-egy bevallást tevő a hadbaszállási kötelezettséget jelöli meg az elzálogosítás vagy birtokeladás indokaként. S természetesen a periratokban is akadhatnak idegen támadásokra hivatkozó „elszólások", sőt megeshet, hogy ez az egyetlen nyoma a területet ért csapásoknak. (Ez csupán a korpusz összeállításakor drsrül ki.) íme egy példa erre: 6. sz. minta 1521. április 10. [Székesfehérvár], (Ezechielis) A székesfehérvári keresztes konvent előtt Hederwara-i Ferenc nándorfehérvári bán elismeri, hogy fivérétől, Hederwara-i Istvántól előbb urgentibus certis necessitatibus predicti castri Nandoralbensis 2500 magyar forintot, majd utóbb idcircoque ipse in presentia ad pretactum castrum Nandoralbense necessario venire deberet, ad necessitates eiusdem castri Nandoralbensis et eciam ad gentes et stipendiarios suos contentandos et sustentandos vett kölcsön, s megígéri, hogy azt Szent Mihály napig visszafizeti. Mivel azonban dubium esset sibi, an salvus de dicto castro redire et vivus manus cruentas Thurcarum evadereposset, felhatalmazza fivérét és annak fiait, Lőrincet és Györgyöt, hogy azon határnap letelte után szigetközi (Pozsony, Győr és Mosón m.) birtokait rögtön vegyék birtokukba ezen levél erejével, nehogy azok idegen kézre jussanak. Eredetije elveszett. Átírva a pozsonyi káptalan 1549. november 12-i, azóta úgyszintén elpusztult oklevelében (Héderváry es. lt. Fasc. 8. N°20.) Kiadva: Héderváry Okit. I. 372—373. 1. Végigtekintve a jelentősebb oklevél-típusokon, ezzel el is jutottunk a „lesújtó" végkövetkeztetéshez: a magyar okleveles anyag köztörténeti információit tartalmazó korpusz anyaggyűjtési munkálatai során tulajdonképpen egyetlen forráscsoport sem hagyható figyelmen kívül. Sőt, annak ki kellene terjeszkednie a későbbi egyszerű másolatokra, például a családi használatra készült elenchusokra stb. is, amelyeket oklevéltáraink összeállításakor általában nem szokás figyelembe venni. Márpedig, hogy ezekben is akadhat másunnan nem pótolható, fontos adalék, a narratiókban szegény II. Lajos-kor egyik legtartalmasabb érdem-ismertetése, úgy hiszem, egyértelműen igazolja: 7. sz. minta 1526. május 17., Buda (f. V. p. Sophie, Bude) n. Lajos király, mivel kis diebus admoniti juissemus de singulari virtute et studio rei militaris fidelis nostri Francisci Perneszy de Mere, qui prope a pueritia totam aetatem suam in armis égit primumque in sedecim natus annos subfideli nostro spectabili ac magnifico 20 Feltűnő pl., hogy mily kevés, e szempontból hasznosítható darab akad a kolozsmonostorí konvent gazdag anyagában: A kolozsmonostorí konvent jegyzőkönyvei (1289—1556) I— II. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. (A MOL kiadványai II. Forráskiadványok 17.) Bp., 1990.
