Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Solymosi László: Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a XV. századból / 137–156. o.

144 Solymosi László birtokok teljes jövedelmét átengedte a dékánnak. Ő kapta meg a jobbágyokra kivetett bírságot, ha az a három márkát nem haladta meg. Fő- és jószágvesztés esetén rátehette kezét a jobbágy vagyonára. Öt illette meg a távol levő kanonokok és a lakatlan házak rétjein és az Eger közelében fekvő Tihamérban termett széna, a Sajó menti Buska és az észak-borsodi Várkony bortizede, az egri Szent Barnabás-napi (jún. 11.) vásár vámja, kivéve a kendert, melynek vámját halászháló javítására kellett fordítania. Részesedett a hiteleshelyi oklevelek pecsételéséért kapott illetékből. Árpából, takarmányból, kölesből és hasonló terményekből a káptalan összes jövedelmét megkapta. A Heves megyei Iklad, Szentandrás, a Borsod megyei Tetes és a többi puszta hasznát, akár a betelepítésükből származó jövedelmet is ő élvezte. Bevételei némelyikét azért kapta, hogy familiárisait, valamint emberei és a maga lovait élelmezze. A statútumok két utolsó cikkelye a káptalani ülésekkel foglalkozott. Ezek csak közvetve és annyiban kapcsolódtak a dékánhoz, amennyiben neki jutott az egyik fő szerep a káptalan ülésein. Az egyik a hiányzókat, míg a másik a kulturált viselkedés és beszédmód megsértőit büntette. Amikor a káptalan 1479 nyarán hírét vette, hogy Gábor egri püspök a magyar király követeként Rómába költözik, bemutatta a statútumokat tartalmazó keltezetlen oklevelet, hogy erősítse meg és írja át.

39 A püspök teljesítette a kérést: 1479. aug. 25-i oklevelében nem csak átírta és megerősítette a káptalan oklevelét, hanem a minapi (nuper) dékánválasztást is jóváhagyta. Erre a választásra 1479 nyarán, közelebbről a szabályzat alapján júl. 15-e táján került sor. De a statútumok keletkezése óta nem ez volt az első tisztújítás. Mivel évente választottak, és — mint láttuk — 1478. nov. 30-án Családi Miklós töltötte be ezt a tisztséget, a rövid intervallum után ő lehetett az első, akit a szabályzat megalkotása után és annak szellemében dékánná választottak. Ennek időpontja 1478. júl. 15. és nov. 30. közé esett. A szabályzat azért nem adta meg a tisztújítás pontos napját, csak a lemondás és a számadási kötelezettség júl. 15-i határnapját, mert a statútumok keletkezése és az azt követő első választás valamikor 1478. júl. 15-e után történt. Mindebből viszont az következik, hogy a keltezetlen oklevél a statútumokkal együtt 1478. júl. 15. és nov. 30. között keletkezett. A visszaállított dékánság intézményének alig másfél éves működése elég volt ahhoz, hogy Lukács egri nagyprépost rádöbbenjen, a statútumok sértik az érdekeit.

40 Ezért a királyi személyes jelenlét bírósága előtt pert indított a káptalan kanonokjai és dékánja ellen a préposti birtokok és jövedelmek miatt. A káptalan képviseletében 9 egri kanonok: Marcali Benedek nikápolyi püspök és hevesi főesperes, Miklós,

1 a székesegyház Szűz Máriakápolnájának prépostja, Vidó Pál patai, Némái Ambrus szabolcsi főesperes, a baccalaureus fokozattal bíró Nagyváti Kelemen, továbbá Polkái János, Vertigei István, Palóci Mihály, valamint Fekete Miklós dékán azzal védekezett, hogy nem okoztak kárt a nagyprépostnak, a statútumokat vele együtt hozták meg.

41 A felek végül három kánonjogi doktor: az olasz 39 Gábor bíboros egri püspök az oklevél átírása után hamarosan távozott Egerből. 1479. szept. 10-én Pozsonyban tartózkodott, dec. 6-án pedig megérkezett Rómába. DL 18295, Temesváry János: Erdély középkori püspökei. Cluj—Kolozsvár, 1922.407. Útjára elkísérte Marcali Benedek nikápolyi püspök és egri kanonok. DL 18296. (Az oklevél helyes kelte: 1479. szept. 12. a DL-listában szereplő téves dec. 12. helyett.) Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. 1/5—6. Bp., 1895—1899. 1/5, 92. 40 Lukács nagyprépost életére lásd: Solymosi: i. m. 89—90. 41 A káptalan képviselői Miklós prépost és Polkái János kivételével gyakran szerepelnek az egykorú forrásokban. Adatok IV, 148—158; DL 19785, 20067; Hazai oklevéltár. 1234—1536. Szerk.: Nagy Imre, Deák Farkas és Nagy Gyula. Bp., 1879. 447. Nagyvátira lásd: Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. 233.; Kovács: Studensek, 16.; Palócira: Uo. 25.; Némáira: Németh Péter: A szabolcsi föesperesség a középkorban. Nyíregyháza, 1990. 11, 22. Itt jegyzem meg, hogy a Némái Ambrusra vonatkozó egyik oklevél mind a DF-ben, mind az egri középkori gyűjteményben 1480. júl. 7-i dátum alatt szerepel, holott valójában 1460. júl. 4-én kelt. DF 210223. (Egri kápt. magánlevéltára. 8—2—3—7.)