Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Solymosi László: Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a XV. századból / 137–156. o.

140 Solymosi László A székes- és társaskáptalanokhoz hasonlóan a középkorban más papi testületek is alkottak szabályzatokat. Az erdélyi szász székekben a plébánosok testületei (Landkapitel, Landdekanat) már a XTV. században összeállították statútumaikat.

17 Szabályzataik lényegesen különböznek a kanonoki testületek statútumaitól. Döntően a területi alapon szerveződött testület lelkipásztori munkájával és választott vezetője, a dékán tevékenységével foglalkoznak. Kiemelkedik közülük a medgyesi dékánátus kánonjogi hivatkozásokkal teletűzdelt 1397. évi szabályzata, melyet a bécsi egyetemen kánonjogból baccalaureus fokozatot szerzett Berethalmi Ferenc, berethalmi plébános és medgyesi dékán írt és gyűjtött egybe.

18 A kanonoki testületek statútumaival természetesen több hasonlóságot, sőt rokonságot mutat a zágrábi kanonokok liturgikus tevékenységét végző prebendáriusok kollégiumának szabályzata (1466—1511), melyet a káptalan engedélyével állítottak össze.

19 A további kutatás bizonyára talál még középkori káptalani szabályzatokat. A zágrábi, váradi, esztergomi és a pozsonyi statútumokhoz hasonló átfogó és részletes szabályzatot azonban már aligha. Egy-egy témában vagy témakörben hozott, főleg gazdasági vonatkozású statútumok viszont még jelentős számban előkerülhetnek, s feltárhatók az újkori, főleg a XVI—XVII. századi statútumok középkori elemei is. Mivel a középkori statútumok többsége nem eredetiben, hanem későbbi másolatban maradt ránk, esetükben az is megvizsgálandó, hogy a másoló betoldással vagy más módon a maga korához igazította-e őket. * Kereken húsz esztendeje bukkantam az esztergomi Prímási Levéltár anyagában az egri statútumokat tartalmazó oklevélre. Akkoriban a középkorkutatás feltételei jóval kedvezőtlenebbek voltak a mainál, vagy akár az 1980 körüli helyzetnél. A vidéki levéltárak esetében általában két lehetőség között választhatott a kutató: a helyszínen kutat, vagy az Országos Levéltár filmtárában mikrofilmről tájékozódik. Olykor harmadik lehetőség is adódott. A Prímási Levéltár gazdag és jelentős részben kiadatlan középkori anyagáról az Országos Levéltárban a kutató rendelkezésére álltak Zákonyi Mihály regesztái is. Ezeket átnézve, többek közt kiírtam az egri statútumok jelzetét, majd megkerestem mikrofilmjét, s fényképet készíttettem róla. Az értékes forrás három egységből áll: az egri káptalan keltezetlen, Rangoni (Veronai) Gábor (Gabriele Rangoni da Verona) bíboros egri püspök és pápai legátus 1479. aug. 25-i és Mátyás király 1480. ápr. 25-i oklevelét foglalja magában. Az utóbbi őrizte meg a másik kettőt: a király a püspöki oklevél átírásával a benne átírt káptalani oklevelet is megörökítette. Mivel egyszerű újkori másolatban került elő, reménykedni lehetett abban, hogy legalább a két keltezett oklevél valamelyikének eredetije vagy középkori átírása előkerül. Az időrendi mutató alapján azonban hamar kiderült, hogy a Diplomatikai Levéltár egyiket sem őrizte meg. De az egri káptalan magánlevéltára okleveleinek regesztái sem tájékoztattak róluk.

20 Már a forrás publikálására gondoltam, amikor megtaláltam Gábor püspök 1479. évi oklevelének kiadását.

21 A nyomravezető Mályusz Elemér könyve volt, amely Batthyány Ignác közlése nyomán szólt röviden a Mátyás-kori egri statútumokról.

22 Batthyány — mint egri 17 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. II—HJ. Von Franz Zimmermann, Carl Werner, Georg Müller. Hermannstadt, 1897—1902. H. 81—83, m. 194—208. A későbbieket lásd a sorozat újabb köteteiben. 18 Uo. m. 194—208. Vö. Tónk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. 227. 19 ThMé: Mon. civ. Zagr. Hl. 291-321. 20 Ezeket a regesztákat annak idején Nagy Árpád egri muzeológus bocsátotta rendelkezésemre. Ezúton is köszönöm segítségét. 21 Szándékomat 1972. nov. 27-i levelemben jeleztem a Levéltári Közlemények szerkesztőségének, majd utóbb szóban átmenetileg lemondtam a közlésről. 22 Mályusz: i. m. 113—114,120. Először félrevezetett az az utóbb sajtóhibának minősíthető tény, hogy a könyv 1469. (!) évi egri szabályzatot említ.