Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Rácz György: Az Árpádok sávozott címere egyes főúri pecséteken a XIII–XIV. században / 123–135. o.
132 Rácz György amely a fiatal király udvarába sereglett. Donch mester korán átallva Károlyhoz az arisztokrácia kiemelkedő tagja lett, folytatva elődei telepítő és megyeszervező tevékenységét a Felvidéken. 59 Demetertől a vagyonnal együtt megörökölte a címert is, amelyen azért változtatott is. Pecsétjén a főcímeralak egy nyíllal kettészelt üres pajzs, amin tolldíszes csöbörsisak van. Két oldalán, heraldikailag másodlagos helyen két vágásos pajzs látható. Donch mester szétszedte, átalakította és kiegészítette örökölt pecsétábráját, mondhatni modernizálta azt. 60 Komáromi Pál pecsétjéről meg kell jegyezni, hogy eléggé homályos lenyomat, megpecsételéskor ui. valószínűleg elmozdult és így a felirata teljesen olvashatatlan. A kérdéses oklevél kibocsátói között szerepel még Rátót nb. Domokos tárnokmester is, így neki tulajdoníthatnánk a problémás lenyomatot. így tett Csánki Dezső is a pecsétek mutatójában 61 és az ő nyomán a másolatgyűjteményekben is Domokos neve alatt szerepel. Az oklevélnek azonban a dátum után — azonos kéztől és tintával — van egy záradéka, amelyet Szentpétery és Kumorovitz is idéz, mint annak példáját, hogy a pecsét oklevélre függesztése a hozzájárulás jele. 62 Utóbbi azonban másolatgyűjteményében a pecsétet mégis Rátot Domokosénak teszi, azt gondolva, hogy Pálé elveszett, vagy végül mégsem pecsételte meg. 63 Hihetőbb talán az a megoldás, amit Varjú Elemér is tett, hogy a pecsételési záradék Pál ispán pecsétjének indoklásaként került az oklevélbe. Ezt a lehetőséget heraldikai érvek is megerősítik. 64 Mindenesetre kettejük közül valakié a pecsét, és mivel mindketten beletartoztak a hű familiáris bárók csoportjába, erős a gyanú, hogy eme viszonyból származik a sávozott pajzs. A képet tökéletessé teszi, hogy Aba nb. Amadé is tagja volt a körnek, — a már említett más okból — szintén pólyás pajzsú pecséttel, és hogy Ákos István országbíró 1299-es pecsétjén ugyan még nem, de egy későbbin az 1311-es nádori pecsétjén már feltűnik a kettőskereszt. 59 Zolnoy: i. m. 22. valamint Demeter és Donch életrajzi adatainak köztörténetbe ágyazott újabb összefoglalása: Zolnay László: A „Balassák" és a Felvidék. (Borsodi Levéltári Évkönyv V. 1985. 83—170.) 60 Művészet I. Lajos kir. korában. Kat. 236. 61 A Magyar Királyi Országos Levéltár Diplomatikai Osztályában őrzött pecsétek mutatója. Bp., 1889. 62 Szentpétery; i. m. 16. jegyzet. Kumorovitz: Pecséthasználat 355. 350. jegyzet, „sed quia tempore emenationis litterarum presencium magister Paulus comes ... presens non erat, de consensu eiusdem dicti Symon et Michael comites certi non erant, nichilominus tarnen ipso magistro Paulo ad curiam domini regis accedente et consensum, prebente in hac parte sigillum ipsius presentibus apponi petierunt. 63 Az eredeti oklevélen 17 pecsét szerepel, Komáromi Pállal együtt viszont 18 kibocsátó. A főurak közül hiányzik egyé, amelynek az oklevél bal alsó szélén kellene lenni. Az első hártyaszalag az oklevélen nemcsak, hogy üres, de mivel viasznyomok sincsenek rajta, valószínűleg nem is volt rajta pecsét. A pergamen bevágása is sokkal nagyobb, mint a többi 17 pecsétet tartó szalagé, valamint anyaga is sokkal puhább. Nyilvánvaló, hogy később készítették a szalagot egy újabb pecsét számára. Logikus lenne, hogy ez volt Pál mester pecsétjének helye. Mivel oklevelet és más pecsétet egyiküktől sem ismerünk (László vajda azon 1310-es oklevelén, amelyen az Ő pecsétje mellett még Amadé nádor és Domokos mester pecsétje is függött, ma már csak a lenyomatok egykori meglétére utaló jelek láthatók. Vö. Zimmermann— Werner: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. 1892. 297.), a kérdéses pecsét tulajdonosát egyértelműen nem állapíthatjuk meg. A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy amikor Nagy Imre a múlt században ismertette az oklevél pecsétjeit (Archaeologiai Értesítő 9 (1877) 299., 352.) erről az egy főúri pecsétről hallgatott. Jelzete: Dl 2216/17. a másolatai: OL V2 175 és 400. MKCs 89., BTM 64 225. mérete kb. 45—48 mm, a feliratból csak néhány homályos betű vehető ki, a mezőben vágásos pajzs, fölötte és jobbra ugyanolyan kis pajzs, valószínűleg a bal oldalon is volt egy. 64 Jól ismerjük az advena Rátótok pecséthasználatát és címerábráit (vö. Csergheö G Turul 4 (1886) 173., Vő. Turul 8 (1890) 24., Tóth Z. Turul 53 (1939) 43.). A nemzetség tagjai pecsétjeiken sosem mulasztják el kitenni a családijelvényt, a hársfalevelet. Ha valamelyik méltóságviselőjük vett is fel királyi jelvényt, az mindig a kettőskereszt volt, de ezt is csak nemzetségi címerükkel egyesítve használták. Ezek ismeretében furcsa lenne, ha Domokosé lenne ez a pecsét és ő még mellékmotívumként sem alkalmazta volna nemzetsége címerábráját. Sokkal jobban illik egy ilyen pecsétválasztás Komáromi Pál személyéhez, aki nem tartozott nagy múltú nemzetségbe, testvérével a Xin. század végén emelkedett a politika porondjára. Pál valószínűleg Ágnes királyné környezetéhez tartozott és mint az ötödik egyik familiáris báró sarkköve volt a tartományurak (nevezetesen Csák Máté) elleni koalíciónak III. András politikájában. Vö. Györffy: i. m. JU. 397., 430. és Szűcs: i. m., i. h.
