Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Rácz György: Az Árpádok sávozott címere egyes főúri pecséteken a XIII–XIV. században / 123–135. o.

Sávozptt címerek XIII—XIV. száwdi főúri pecséteken 127 1281-ben nyugodt lelkiismerettel kidobta őket az országtanácsból, amikor király hűségük megingott. 26 Egy címer használata, elterjedése hosszabb folyamat eredménye és minden­képpen bensőségesebb kapcsolatot feltételez az uralkodóházzal. De vajon kinek volt lehető­sége az 1270-es éveket megelőzően felvenni a királyi család címerét, elhagyva saját ősi jelvé­nyét? Az elődök között n. András idején meg is találjuk azt a Lipóczi-ágbeli Demetert, akit 1214 és 1243 között emlegetnek az oklevelek. Először, mint II. András fiának, Kálmán her­cegnek a mentora, amikor a király halicsi háborúi idején fiát küldte oda fejedelemnek. Jó erkölcsei és finom modora miatt — mint az egyik oklevél mondja, korábban is fia nevelőjé­vé tette. Demeter asztalnokmesterként vigyázott urára, börtönt is viselt érte Halicsban, majd amikor 1226-ban Kálmán Szlavónia hercege lett, ő ide is követte, később sem hagyva el, egészen a herceg haláláig. Az öreg főúr IV. Béla idején is viselt még hivatalt. 27 A királyi családdal való ily szoros kapcsolatot rajta kívül egyetlenegy nemzetségbelije sem ért el, va­lószínű, hogy e kapcsolat terméke a dinasztikus heroldalak átvétele. Külön érdekesség, hogy e viszony mellé még egyet is állíthatunk, amely befolyásolhatta Demetert a heroldalak átvételében. Kálmán szlavón hercegsége idején bánná azt a Kán nb. Gyulát tette, aki előző­leg nádor is volt és akinek ismerjük a király címeréhez nagyon hasonlító pecsétjét. Gyula bán leányát, Ilonát pedig éppen Demeter vette feleségül. Alkalom, minta és kapcsolat tehát adva volt a címerújítónak, akinek változtatása okához még egy lépcsővel közelebb juthatunk egy ritka szerencse jóvoltából. A korai, csak pecsétekről ismert címerek színei ugyanis rejt­ve maradnak előttünk, a vésnökök legfeljebb a színek, ill. mázak közti különbségre tudtak csak utalni. Legrégibb festett címeres emlékünk viszont éppen egy Aba nembeli fbur címe­rét ábrázolja. I. Károly tárnokmesterének, Nekcsei Demeternek a Bibliájában fönnmaradt címerábrázolása egy ezüst mezőben két fekete pólyát tartalmazó pajzsot mutat, a pajzsfőben egy kis figurával. 28 Hihető, hogy a színkompozíció nem Nekcsei önkénye volt, hanem ő is átvette elődeitől és ezüst-fekete pajzsa lehetett Péternek, Amadénak és Makjánnak is. A he­raldikában az egyik legritkábban alkalmazott színnek jelen esetben indokolt magyarázata van: Csornától tudjuk — aki a későbbi festett címerek alapján rekonstruálta az eredeti színe­ket —, hogy a nemzetségi címer „ezüst pajzsban fekete sas" volt. 29 Demeter mint címerre­former tehát sajátos módon járt el. ősi jelvényének színeit megtartva az Árpádok herold­alakjának mintájára felveszi (megkapja ?) a vágásokat, utódai — a nemzetség távolabbi ágai is — ezt átveszik, megőrzik. Ez a címer bizonyára előkelőbb lehetett számukra, mint a régi, hiszen olyan tudattartalom is kapcsolódhatott hozzá, hogy ha az Árpádok is elhagyhatták ősi jelvényüket, a turult és modernebbet, előkelőbbet vehettek fel, akkor mért ne viselhetnék az Abák is ezt a heroldalakot — persze saját színeiket megtartva —, akik honfoglalók leszár­mazottai és szintén királyi nemzetség, hisz ők adták az országnak Aba Sámuelt. A címerek hasonlóságát az utódok szemében tehát a „rokonság" tudata is igazolhatta. 30 Az Aba nemzetség tagjain kívül a felségjelvény-használók másik csoportjának tagjait az köti össze, hogy erdélyi vajdák voltak, vagy, mivel vajdai pecsétjük nem maradt ránk, ké­sőbbi, — nádori, ill. országbírói — sávozott pecsétjükből arra következtethetünk, hogy elő­ször, mint erdélyi vajdák vésették pecsétjükre a királyi heroldalakot. Elsőként kell említe­nünk Geregye nb. Miklóst, 31 aki IV. Béla kedvelt bárójának, Geregye Pál országbírónak a 26 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XTV. század közepéig. I—m. Bp., 1900—1901. I. 3—71. passim. 27 Karácsonyi: i. m. I. 58—59. 20—21. ü. 83., és Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi ki­rályok alatt. I—EL Bp., 1899. II. 55. és 95. 28 Bercsényi Dezső: Nekcsei Dömötör bibliája. (Magyar Könyvszemle 66. (1942) 113.) 2 " Csorna: i. m. 11-20. 30 A kétféle eredetű jelvényt Amadé nádor egyesíti pecsétjén vö. 24. jegyzet. 31 Karácsonyi: i. m. II. 8—18. 1275-ös országbírói pecsétjén a „pajzs közepében a címer hosszúkás négyszö­geket tüntet elő" Hazai Okmánytár I— VW". Kiadják Nagy I., Paur I., Ráth K., Véghelyi D. Győr—Bp., 1865—91. Vm. 175. ami a sávozott pajzs szerencsétlen leírása lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents