Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata / 111–121. o.
Mátyás király ausztriai kormányzata 117 akiktől a kancellária ilyen oklevélkiállítási parancsot fogadott el. A királyi kincstartó, Nagylucsei Orbán püspök négyszer fordul elő 59 , Filipec váradi püspök, kancellár 60 és a két magyar titkár, Bakócz 61 és öccse, Szatmári 62 egyszer-egyszer igazolhatók referensként. Móré Péter királyi cubicularius kétszer, Czobor Imre pozsonyi ispán egyszer adott relatiot. 63 Rektorként tehát Magyarország négy főhivatalnoka és a király két magyar kegyence fordul elő. Csupán egyetlen osztrák referenst találunk: Sigmund Schnaitpeck bécsi várnagyot és udvarbírót 64 , ő azonban mint Snapek Zsigmond volt magyar pénzügyi tisztviselő tért Mátyással együtt haza Ausztriába. Osztrák ügyekbe tehát elsősorban a király magyar tanácsosai avatkoztak be, ami hasonlít a cseh királyságbeli helyzethez. Ugyanezt állapíthatjuk meg Ausztria Mátyás alatti pénzügyigazgatásáról. Formálisan létezett az önálló osztrák pénzügyigazgatás egy Hubmeister-nék nevezett kincstartó irányítása alatt. Ezt a tisztet Ruprecht Ennser bécsi polgár töltötte be. 65 (A magyar pénzügyigazgatásban is nagy szerepet játszottak a főváros, Buda, polgárai 66 .) Bécs rendes adója, a Schatzsteuer, ügyében valóban Ennser volt az illetékes. 67 Ót bízta meg hídépítéssel is a király 68 , pénzügyigazgatási ügyekben másszor is előfordul a neve. 69 A tartománygyűlés által megajánlott boradó beszedésével azonban 1487-ben a király a magyar Tarczai Jánost bízta meg együtt Schnaitpeckkel, aki azonban mint a király bécsi várnagya és udvarbírája bizonyára nem volt a Hubmeister alárendeltje. 70 Ennél is tanulságosabb, hogy Ennser sohasem fordul elő relatorkónt az oklevelekben, a magyar kincstartó Nagylucsei Orbán, aki a bécsi püspökséget átvette 71 , azonban annál többször. A boradó ügyében is ő volt az illetékes: Bécs városa vele tárgyalt ez ügyben. 72 A magyar kincstartó tehát Ausztriában is ugyanazt a szerepet játszotta, mint a Mátyás által elfoglalt cseh tartományokban. Egyrészt tehát voltak valamennyi Mátyás által kormányzott országok és tartományok számára illetékes központi szervek, mint a kancellária és a kincstár, másrészt a király gondosan ügyelt az egyes tartományok rendi különállására, és nem szüntette meg az ottani intézményeket. A központi hivatalok működését az alattvalók általában nem is vették észre, hiszen 1487 óta az osztrák kancelláriában, osztrák pecsét és osztrák formák között kiállított okleveleket kaptak kézhez, és megfigyelhették a Hubmeister irányította pénzügyigazgatás működését. 60 HHStA AUR 24. 3. 1488. 61 WStLA Urk 5287. 62 Stiftarchiv Klosteraeuburg D. 3. 4. 1490. 63 Móré: WStLA Urk 5279-5280. - Czobor: uo. 5313. 64 Stiftarchiv Klosterneuburg, D. 13. 5. 1488. — Schnaitpeckre Id. Richard Perger: Die Wiener Ratsbürger 1396—1526. Ein Handbuch. Wien, 1988. 242. — Schnaitpeck magyarországi szereplésére, budai rokonságára (Pemfflinger János budai bíró): András Kubinyi: Die Pemfflinger in Wien und Buda. Ein Beitrag zu wirtschaftlichen und familiären Verbindungen der Bürgerschaft in den beiden Hauptstädten am Ausgang des Mittelalters. (Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 34 (1978) 79—81.) 65 Perger: Die Wiener Ratebürger i. m. 191—192. 66 Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. (Tanulmányok Budapest múltjából 12 (1957) 34.) 67 Quellen i. m. U/3, k. 5101, 5102, 5114, 5120, 5145, 5151, 5185, 5195, 5202, 5235. sz. 68 Ub. 5173, 5198, 5214. sz. — Ld. erre Perger: Matthias Corvinus i. m. 253. p. 146. sz. 69 Quellen i. m. D73. k.. 5170, 5172, 5329, 5330. sz. 70 Stadtarchiv Wiener Neustadt. Scrin. IV. Nr. 12. — Tarczai a király kamarása és bécsújhelyi várnagya volt: uo. Scrin. E. Nr. 137. — Adószedési gyakorlatát a katona Tarczai Magyarországon szerezte: 1472-ben adószedő volt Sáros megyében: Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. I. k. Bp., 1910, 1922—1923. sz. 71 Nagylucsei a bécsi püspökség élén: Schober: i. m. 129. — Perger: Die ungarische Herrschaft i. m. 83. — Itt jegyzem meg, hogy — bár az idézett helyen Perger helyesen Nagylucseinek nevezi — mind az osztrák, mind a magyar irodalomban kiirthatatlan a kincstartó helytelen Dóczy neve, noha azt már sokan bebizonyították, hogy semmi köze nem volt a Dóczyakhoz. Vö. Kubinyi: A kincstári személyzet i. m. 4L p. 85. jegyzet. 72 Quellen i. m. U/3. k. 5232. sz.
