Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata / 111–121. o.

Mátyás király ausztriai kormányzata 117 akiktől a kancellária ilyen oklevélkiállítási parancsot fogadott el. A királyi kincstartó, Nagy­lucsei Orbán püspök négyszer fordul elő 59 , Filipec váradi püspök, kancellár 60 és a két ma­gyar titkár, Bakócz 61 és öccse, Szatmári 62 egyszer-egyszer igazolhatók referensként. Móré Péter királyi cubicularius kétszer, Czobor Imre pozsonyi ispán egyszer adott relatiot. 63 Re­ktorként tehát Magyarország négy főhivatalnoka és a király két magyar kegyence fordul elő. Csupán egyetlen osztrák referenst találunk: Sigmund Schnaitpeck bécsi várnagyot és udvarbírót 64 , ő azonban mint Snapek Zsigmond volt magyar pénzügyi tisztviselő tért Má­tyással együtt haza Ausztriába. Osztrák ügyekbe tehát elsősorban a király magyar tanácso­sai avatkoztak be, ami hasonlít a cseh királyságbeli helyzethez. Ugyanezt állapíthatjuk meg Ausztria Mátyás alatti pénzügyigazgatásáról. Formálisan létezett az önálló osztrák pénzügyigazgatás egy Hubmeister-nék nevezett kincstartó irányítá­sa alatt. Ezt a tisztet Ruprecht Ennser bécsi polgár töltötte be. 65 (A magyar pénzügyigazga­tásban is nagy szerepet játszottak a főváros, Buda, polgárai 66 .) Bécs rendes adója, a Schatzsteuer, ügyében valóban Ennser volt az illetékes. 67 Ót bízta meg hídépítéssel is a király 68 , pénzügyigazgatási ügyekben másszor is előfordul a neve. 69 A tartománygyűlés által megajánlott boradó beszedésével azonban 1487-ben a király a magyar Tarczai Jánost bízta meg együtt Schnaitpeckkel, aki azonban mint a király bécsi vár­nagya és udvarbírája bizonyára nem volt a Hubmeister alárendeltje. 70 Ennél is tanulságo­sabb, hogy Ennser sohasem fordul elő relatorkónt az oklevelekben, a magyar kincstartó Nagylucsei Orbán, aki a bécsi püspökséget átvette 71 , azonban annál többször. A boradó ügyében is ő volt az illetékes: Bécs városa vele tárgyalt ez ügyben. 72 A magyar kincstartó tehát Ausztriában is ugyanazt a szerepet játszotta, mint a Mátyás által elfoglalt cseh tartomá­nyokban. Egyrészt tehát voltak valamennyi Mátyás által kormányzott országok és tartományok számára illetékes központi szervek, mint a kancellária és a kincstár, másrészt a király gon­dosan ügyelt az egyes tartományok rendi különállására, és nem szüntette meg az ottani in­tézményeket. A központi hivatalok működését az alattvalók általában nem is vették észre, hiszen 1487 óta az osztrák kancelláriában, osztrák pecsét és osztrák formák között kiállított okleveleket kaptak kézhez, és megfigyelhették a Hubmeister irányította pénzügyigazgatás működését. 60 HHStA AUR 24. 3. 1488. 61 WStLA Urk 5287. 62 Stiftarchiv Klosteraeuburg D. 3. 4. 1490. 63 Móré: WStLA Urk 5279-5280. - Czobor: uo. 5313. 64 Stiftarchiv Klosterneuburg, D. 13. 5. 1488. — Schnaitpeckre Id. Richard Perger: Die Wiener Ratsbürger 1396—1526. Ein Handbuch. Wien, 1988. 242. — Schnaitpeck magyarországi szereplésére, budai rokonságára (Pemfflinger János budai bíró): András Kubinyi: Die Pemfflinger in Wien und Buda. Ein Beitrag zu wirtschaftli­chen und familiären Verbindungen der Bürgerschaft in den beiden Hauptstädten am Ausgang des Mittelalters. (Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 34 (1978) 79—81.) 65 Perger: Die Wiener Ratebürger i. m. 191—192. 66 Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. (Tanulmányok Budapest múltjából 12 (1957) 34.) 67 Quellen i. m. U/3, k. 5101, 5102, 5114, 5120, 5145, 5151, 5185, 5195, 5202, 5235. sz. 68 Ub. 5173, 5198, 5214. sz. — Ld. erre Perger: Matthias Corvinus i. m. 253. p. 146. sz. 69 Quellen i. m. D73. k.. 5170, 5172, 5329, 5330. sz. 70 Stadtarchiv Wiener Neustadt. Scrin. IV. Nr. 12. — Tarczai a király kamarása és bécsújhelyi várnagya volt: uo. Scrin. E. Nr. 137. — Adószedési gyakorlatát a katona Tarczai Magyarországon szerezte: 1472-ben adószedő volt Sáros megyében: Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. I. k. Bp., 1910, 1922—1923. sz. 71 Nagylucsei a bécsi püspökség élén: Schober: i. m. 129. — Perger: Die ungarische Herrschaft i. m. 83. — Itt jegyzem meg, hogy — bár az idézett helyen Perger helyesen Nagylucseinek nevezi — mind az osztrák, mind a magyar irodalomban kiirthatatlan a kincstartó helytelen Dóczy neve, noha azt már sokan bebizonyították, hogy semmi köze nem volt a Dóczyakhoz. Vö. Kubinyi: A kincstári személyzet i. m. 4L p. 85. jegyzet. 72 Quellen i. m. U/3. k. 5232. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents