Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata / 111–121. o.
112 Kubinyi András legfeljebb akkor, ha birtokosak voltak Magyarországon, és így magyar mágnásnak is számítottak. 7 ) 1479-ben pl. Mátyás Jihlava városának ,,a mi magyar királyságunk és morva őrgrófságunk fejedelmei, bárói és előkelői" tanácsára adott kiváltságlevelet. 8 A királynak volt ugyan cseh kancelláriája is, de a kancellár távollétében a cseh pecsétet a magyar kancelláriában őrizték 9 , és Mátyás uralkodása végén a két kancelláriának közös főnöke volt. 10 A király helytartói a cseh korona tartományaiban többnyire magyar alattvalók voltak," az okleveleket is általában ilyenek relatiojára állították ki 12 , a legfontosabb azonban az volt, hogy a pénzügyek a magyar kincstartónak voltak alávetve. 13 Mátyás 1469 óta viselte a cseh királyi címet, és a magyarok befolyása mindvégig fennmaradt. Ausztria esetében a közjogi helyzet nem volt ennyire egyértelmű. Nem egészen világos, hogy mióta tekintendő a király Ausztria hercegének, azaz törvényes uralkodójának, nem pedig megszálló erőnek, mint 1477-ben. 14 Az előbbi kérdés látszólag könnyen megválaszolható, hiszen Bécs elfoglalása után szinte azonnal tartománygyűlést hívott össze 1485. június 24-re, amelyen fogadta az alsó-ausztriai rendek hódolatot. 15 Magát „Rechten Erbherren vnd landsfiirsten" tekintette. 16 Sőt, több olyan magyar ügyben is kiállított királyi oklevelet ismerünk, amelyekben a király magát Ausztria hercegének nevezi 17 , habár ezek kisebbségben vannak, a legtöbb királyi oklevél intitulatioja a Bécs elfoglalását követő közel két esztendőben Mátyást csupán Magyarország és Csehország királyának nevezi. 18 Tanulságos Mátyás 1486. január 25-én kiadott legfontosabb törvényének — amelyet örök érvényűnek tekintett — intitulatioja. Itt a király nagy címét látjuk: tíz királyságot, két hercegséget és két őrgrófságot, Ausztria azonban hiányzik. 19 Ez nyilván nem véletlen. Bonyolítja a helyzetet, hogy a törvény bevezetése ÜL Frigyest imperátor et dux Austrienék. nevezi, utána meg arról szól, ho^y Mátyás Bécset megostromolta, Ausztria nagy részét pedig leigázta (subiugavimus). 20 Ezzel szemben öt héttel később az előbbi országgyűlésre úgy emlékszik vissza, hogy osztrák hercegségéből hazatérve tartotta meg azt. 21 Ezeket az el7 így vett részt az előző jegyzetben idézett olmützi tárgyaláson magyar báróként Szalónak ura, Wilhelm Baumkircher. 8 Chronik der Stadt Iglaw, 19—21. 9 Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526. Bp., 1930. 17. p. 27. j. 10 Vö. egy 1489. december 28-án kelt oklevél intitulatioját: Wir Johannes von Gottes Gnaden Bischoue zu Wardein, der Königreich zu Hungrn und Beheith obrister Canczler etc. Niederösterreichisches Landesarchiv, Privaturkunden, Hardegger-Urkunden Nr. 438. n Rachfahl: i. m. 119—227. Köztük ki kell emelnünk Szapolyai Istvánt, aki majd Ausztria kapitányaként lesz Mátyás ottani helytartója, a származásilag ugyan morva, de magyar püspök Filipecet (a későbbi kancellárt), valamint a király unokatestvérét, Vingárti Geréb Pétert. n A boroszlói városi tanácsválasztás szabályozását Rangom Gábor erdélyi püspök (magyar kancellár !) relatiojára kiadott oklevélben olvassuk. (Codqx diplomaticus Silesiae. XI. k. Breslau, 191—193.) 13 Politische Correspondenz Breslaus im Zeitalter des Königs Matthias Corvinus. I. Abt. hrsg. v. Berthold Kronthal und Heinrich V/endt. (Scriptores rerum Silesiacarum XW". k.) Breslau, 1893. 81, 86. — Uo. II. Abt. (SS. rer. Sil. XTV. k.) Breslau, 1894. 112. — Az adókat is gyakran magyarok, kancelláriai tisztviselők is, hajtották be. Vö. pl. Michael de Wfcrosino, valószínűleg Varasdi Mihály adószedőt. Uo. I. Abt. 267, 269. ** Az 1477-es háborúra legutóbb: ferger: Die ungarische Herrschaft, i. m. 61—62. 15 Karl Nehring: Quellen zur ungarischen Aussenpolitik in der zweiten Hälfte des XV. Jahrhunderts. Bp., 1976. 172-173. sz. — Schober: i. m. J08— 109. 16 Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien, Allgemeine Urkundenreihe, (továbbiakban: HHStA AUR) 5.1.1487. 17 Vö. Teleki József: Hunyadiakkora Magyarországon. Xü. k. Pest, 1857. 306. (1486. február 23.) — Stephanus Katona: História eritica regum Hungáriáé. XVI. k. Buda, 1793. 758—764. (1486. november 29.) — Dl. 38485. (1487. február 24.) 18 Erre legjobb példát az osztrák levéltárakban őrzött, ausztriai ügyekben kiadott oklevelek adnak. 19 Decreta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458—1490, ed. Georgias Bónis, Franciscus Döry, Geisa Érszegi, Susanna Teke. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici m/19, k.) Bp., 1989, 265. 20 Uo. 267. 21 Uo. 311. o. 1. jegyzet.
